Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Wilhelm Stürmer radiológus régóta szívesen tanulmányozta a fosszíliákat és ezt a szenvedélyt azzal táplálta, hogy felszerelt egy mikrobuszt röntgenberendezéssel, hogy eljusson a paleontológiai helyszínekre. És mivel nem paleontológus, így kevesen vették komolyan azt az állítását, miszerint látóidegeket fedezett fel egy 390 millió éves Phacops geesopsi kövületben.
Abban az időben az a konszenzus született, hogy csak a csontok és a fogak, tehát az élőlények kemény részei láthatók a kövületekben, és a lágy részek, például a belek vagy az idegek láthatatlanok
– mondta Brigitte Schoenemann, a Kölni Egyetem paleontológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Az idegek mellett a rostok elrendezése elég különösnek tűnt, amely hihetetlenül hasonlított az ommatidia nevű fotoreceptor sejtekre.
Hozzátette: ebben az esetben azonban furcsán megnyúltak, nagyjából 25-szörösére a saját átmérőjüknek, ami túl hosszú ahhoz, hogy hihetőnek tűnjön egyfajta „fénygyűjtő szerkezetként".
Más vélemények szerint a lágyszöveti struktúrák egyértelmű „aláírást" hagyhatnak a megkövesedett anyagban.
Ezt szem előtt tartva Schoenemann és kollégái visszatértek Stürmer eredeti képeihez, hogy közelebbről megnézzék azt. Miután a modern CT-technológiával kétszer is ellenőrizték a fosszíliát, megállapították, hogy az általuk észlelt szálak szinte biztosan látóidegszálak.
Ám a Scientific Reports tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint valami igazán felkeltette a kutatók figyelmét.
Mindegyik szem körülbelül 200, legfeljebb egy milliméteres lencséből állt
– mutatott rá Schoenemann. – Valamennyi lencse alatt viszont legalább hat oldalt láttunk, amelyek mindegyike együtt alkot egy kis, összetett szemet.
A trilobiták vagy háromkaréjú ősrákok kihalt ízeltlábúak több száz millió évig uralták az óceánokat; 521 millió évvel ezelőtt, a kambrium időszak második korszakában jelentek meg és a kora paleozoikum időben élték fénykorukat.
Ezután lassú hanyatlásnak indultak és körülbelül 252 millió évvel ezelőtt kihaltak.
Az egyik legokosabb „találmányuk" a soha nem látott komplexitású vizuális rendszer volt. Bár a modern fogalmak összehasonlíthatóan egyszerűek, a szemük ilyen változata előnyt biztosított nekik a vadászatban vagy a rejtőzködésben, valamint a fényerő és a mozgás legkisebb változásainak észlelésében.
A kutatók úgy gondolják, hogy a Phacops geesopsi szemének egyes összetevői talán különböző funkciókat láttak el, például a kontraszt javítását vagy a különböző színek észlelését.
