A tudomány aktuális álláspontjából az derült ki, hogy a válasz nem olyan egyszerű, mint ahogy azt az állatszerető gazdik szeretnék.
A kutyák kognitív funkcióinak kutatói önmagukban nem tanulmányozzák az „intelligenciát", hanem csak a megismerés különböző aspektusait vizsgáljuk
– mondta Alexandra Horowitz, a New York-i Barnard College kutyafelismerésére szakosodott tudományos főmunkatársa és az „Inside of a Dog: Amit a kutyák látnak, szagolnak és tudnak" című könyv szerzője a LiveScience online tudományos portálnak, aki megkérdőjelezi azt az emberi szokást, amely szerint összehasonlítjuk a fajok közötti intelligenciát. – A legegyszerűbben úgy tudom megfogalmazni, hogy a macskák okosak abban, amit a macskáknak meg kell tenniük, a kutyák pedig abban, amit a kutyáknak.
Hozzátette, hogy szerinte egyáltalán „nincs értelme a fajok relatív intelligenciájáról beszélni". Ezzel az értékeléssel és megközelítéssel pedig Brian Hare, a Duke Egyetem evolúciós antropológia professzora is egyetért.
Azt kérdezni, hogy a kutyák okosabbak-e a macskáknál pont olyan, mintha azt kérdeznénk, hogy a kalapács jobb eszköznek számít-e, mint a csavarhúzó
– hangsúlyozta Brian Hare. – A válasz mindig attól függ, hogy mire tervezték.
És ezzel a megközelítéssel a legtöbb kutató egyetért.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az állatok viselkedésével foglalkozó kutatók egyáltán nem próbálták meg mérni a kutyák és a macskák intelligenciáját, pontosabban azokat a kognitív képességeket, amelyek túlmutatnak az élet fenntartásához szükségeseken.
Az állatok intelligenciája általában három nagy területre oszlik: egyrészt a problémamegoldó képességre, másrészt a fogalomalkotásra, ami az általános fogalmak konkrét tapasztalatokból történő kialakításának képessége, harmadrészt a társadalmi intelligenciára
– magyarázta Kristyn Vitale, a maine-i Unity College állategészségügyi és viselkedési adjunktusa.
Vitale elsősorban a macskákat tanulmányozza, és jelenleg a cicák „belső életére" összpontosít a társadalmi intelligencia témakörében. Ahogy fogalmazott, a macskák gyakran zárkózottnak tűnnek, mivel esetenként távol tartják magukat az emberektől, mert néha valóban nem érdekeljük őket. A szakember azonban úgy gondolja, hogy
„a macskák valójában nagyon magasfokú szociális intelligenciát mutatnak, gyakran a kutyákkal azonos szintűt".
A vizsgálatok például azt jelzik, hogy a cicák meg tudják különböztetni a nevüket a hasonló hangzású szavaktól. A tudósok azt is bizonyították, hogy jobban szeretik az emberrel való kölcsönhatásokat, mint a táplálékot, a játékokat és az illatokat.
A tanulmányok szerint maga az emberi figyelem is megváltoztathatja a macskák viselkedését:
a Behavioral Processes tudományos folyóiratban közzétett, 2019-es tanulmány megállapította, hogy amikor valaki folyamatosan odafigyelt egy macskára és törődött vele, akkor az állat válaszként több időt töltött azzal a személlyel.
Az egyik ritka tanulmány egyikében a kutatók közvetlen módon hasonlították össze a macskákat és a kutyákat, amelyben a szakemberek nem találtak szignifikáns különbséget a fajok azon képessége között, hogy elrejtett táplálékot találjanak meg az ember útmutatása alapján. A tudósok azonban megjegyezték, hogy
„a macskáknál hiányoztak a figyelemfelkeltő viselkedés egyes összetevői a kutyákhoz képest".
De a kutatások szerint nem szabad megfeledkezni az agy méretéről. Ahogy rámutattak, általánosan elterjedt elképzelés, miszerint az agy mérete „diktálja" a relatív intelligenciát. Ha ez minden esetben igaz, akkor a kutyák a nyertesek.
Brian Hare és Evan MacLean, az Arizonai Egyetem antropológusa több mint ötven kutatót toboroztak világszerte egy kísérlethez, amely során alkalmazták az általuk kifejlesztett tesztet 550 állatfaj esetében, köztük
madaraknál, majmoknál, emberszabásúaknál, kutyáknál, makiknál és elefántoknál.
A kiinduló ötlet szerint a kutatók egy kognitív tulajdonságot, az önuralmat vagy az általuk „gátló kontrollnak" nevezett funkciókat tesztelték.
A Proceedings of the National Academy of Sciences tudományos folyóiratban megjelent, 2014-es tanulmányukban publikált tesztjük a híres pillecukor teszt állati változata volt, amelyben a Stanford Egyetem pszichológusai egy óvodáskorú gyermeket egy külön szobában asztal elé ültettek, és elé tettek egy pillecukrot. Azt mondták neki, hogy ha ehhez 15 percig nem nyúl hozzá, akkor kap egy másodikat is, és akkor mindkettőt megeheti.
A fajok közötti vizsgálat azt mutatta, hogy minél nagyobb agya volt egy állatnak, annál nagyobb önuralmat mutatott az „állati mályvacukor" tesztünkben
– magyarázta Hare. – Az önuralom képessége pedig a magasabb kognitív funkciók egyik jele.
De van egy bökkenő: a macskákat ugyanis nem vették be ebbe a tesztbe, így bár az agyunk mérete alapján találgathatunk, hogy hogyan teljesíthettek volna, de valójában nem tudjuk a választ. Vitale szerint ráadásul érdemes szem előtt tartani egy ilyen intelligencia értékelés során, hogy a kutyákat és a macskákat teljesen másként kezeljük.
A kutyák például gyakran képesek jól szocializálódni, és akár kutyaiskolába is járnak a gazdival, szívesen autókáznak és mennek a kutyaparkba
– emelte ki a kutató. – A macskatulajdonosok kevesebbet tudnak adni a cicáiknak az ilyen típusú szocializációs és képzési lehetőségekből.
Tehát végül ki nyer? A tudomány szerint az a legjobb, ha egyszerűen csak értékeljük kedvencünk különleges intelligenciáját, különösképp azt a jól érezhető társadalmi intelligenciát, amely kellemes társakká teszi őket.