A dohány a Solanaceae család Nicotiana nemzetség több növényének közös neve, a burgonyafélékhez tartozik. A bódító növénynek évezredekkel ezelőtt is fontos szerep jutott számos észak-amerikai bennszülött csoport hagyományában.
A korábbi bizonyítékok arra utalnak, hogy a dohány legkorábbi használói körülbelül 3000 évvel ezelőtt éltek a mezőgazdaság előtti Észak-Amerikában. A Nature Human Behavior tudományos folyóiratban megjelent új tanulmányban a régészek azonban arról számoltak be, hogy
egy vadászó-gyűjtögető táborhelyet találtak a Utah állambeli Nagy Sóstó-sivatagban található Wishbone területén.
A kutatók egy sértetlen ősi tűzrakó helyet fedeztek fel itt, amelynek származását körülbelül 12 300 évesre becsülték, és ami köré kőből és csontból készült tárgyakat, például lándzsahegyeket tettek, amivel valószínűleg korabeli nagyvadakra vadásztak. A „kandallóban" négy elszenesedett dohánymag maradványai voltak, amelyek a rágódohány melléktermékének tekinthetők.
Világviszonylatban egyértelműen a dohány a bódító növények királya, és most közvetlenül a jégkorszakra vezethetjük vissza kulturális gyökereit
– mondta Daron Duke régész, a Nevadai Far Western Antropológiai Kutatócsoport vezetője a HeritageDaily online tudományos portálnak.
Az eredmények arra utalnak, hogy a dohányt évezredek óta használhatták az emberek, mielőtt háziasították volna. Mindez a szakemberek szerint segíthet abban, hogy kulturális szempontból is jobban megértsük a dohány termesztésének, felhasználásának és későbbi meghonosításának mozgatórugóit.