A halak régóta fontos részét képezik az emberi étrendnek, ám a táplálék megszerzéséhez használt technológia történetének tanulmányozása kihívást jelent a kutatók számára. Ennek oka részben annak köszönhető, mert a korai halászfelszerelések olyan, bomlandó anyagokból készültek, mint például fa vagy növényi szálak.
A PLOS One tudományos szaklapban publikált tanulmányban Antonella Pedergnana és munkatársai horgászhorgok és kövek gyűjteményét vizsgálták meg, amelyek az észak-izraeli Jordán-folyó Dureijat régészeti lelőhelyéről származnak, és legalább 12 ezer évesek.
A csapat tizenkilenc csontból készült horog alakját és maradványait elemezte, valamint hat barázdált kavicsot, amelyeket valószínűleg zsinór süllyesztőként használtak.
Úgy tűnik, hogy ez a korai halászati technológia egyik legnagyobb gyűjteménye.
A szakemberek szerint a horgokon és köveken található növényi rostmaradványok a horgászzsinór használatát jelzik. A horgok sokféle formája, beleértve a szögek többféle elrendezését és a horoghoz való rögzítésének számos módját, tükrözi azok használatát a különféle halak fogásában.
Egyes horgok kanyarulatán a hornyolt vonalak és a rostmaradványok a mesterséges csalik használatát jelzik.
A most közzétett tanulmány az összetett halászati technológia legkorábbi bizonyítékait azonosítja. A HeritageDaily online tudományos portál szerint a csalik használata és a horgok széles választéka arra utal, hogy 12 ezer évvel ezelőtt az emberek nemcsak sokféle halra horgásztak, hanem azt is jelenti, hogy mély ismeretekkel rendelkeznek a halak viselkedéséről és ökológiájáról.
Ezek az újítások egybeesnek az emberi létfenntartás evolúciójának szélesebb mintáival, amelyek a mezőgazdaságra való átállás kezdetét jelzik a világ ezen régiójában.
A tudósok szerint a leletek rávilágítanak a vízi erőforrások fontosságára és a neolitikus életmód megjelenésére.