A szóban forgó gyümölcs a manszanilyafához (Hippomane mancinella) tartozott, amelyet néha „strandalmának" vagy „méreg gujávafának" is neveznek. A kutyatejfélék családjába tartozó növényfaj Észak-Amerika déli részének trópusi részein, valamint Közép-Amerikában, a Karib-térségben és Dél-Amerika északi részén honos.
A növényt spanyolul úgy hívják, hogy „arbol de la muerte", ami szó szerint fordításban a „halál fáját" jelenti.
Nem véletlen, hogy a Guinness World Records szerint a manszanilyafa tényleg a világ legveszélyesebb fája.
A zárvatermő növényfaj minden része rendkívül mérgező, és „a fa bármely részével való interakció vagy annak a lenyelése halálos lehet"
– fejtette ki a Floridai Élelmiszer- és Mezőgazdasági Tudományok Intézete, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz.
A manszanilyafa a nagy és változatos Euphorbia nemzetségbe tartozik, amelybe a dekoratív karácsonyi mikulásvirág is tartozik. Sűrű, tejszerű nedvet termel, amely mindenből – a kéregből, a levelekből, de még a termésből is – kiszivárog, és bőrrel érintkezve súlyos, égésszerű hólyagokat okozhat. Ez azért van, mert a nedv számos méreganyagot tartalmaz.
A szakemberek úgy gondolják, hogy a legsúlyosabb reakciókat a forbol nevű szerves vegyület okozza.
És mivel ez a vegyület kiválóan oldódik vízben, még esőben sem érdemes bemenekülni a fa alá, mert a hígított nedvet szállító esőcseppek így is erősen megégethetik a bőrt.
Ezek miatt a szinte horrorisztikus tulajdonságai miatt a fa természetes elterjedési területének egyes részein vörös kereszttel, piros festékgyűrűvel jelölik őket, amit gyakran figyelmeztető jelzésekkel párosítanak. Azt gondolhatnánk, hogy az emberek egyszerűen kivágják majd ezek a fákat, de mégsem teszik:
a növény ugyanis értékes szerepet tölt be a helyi ökoszisztémákban; nagy cserjeként a manszanilyafa sűrű bozóttá nő, amely kiváló szélfogó, miközben védelmet nyújt a part menti erózió ellen a közép-amerikai strandok területén.
Súlyos szemgyulladásokról, sőt átmeneti vakságról is beszámoltak azok, akiknek az égő fa füstjével kellett találkozniuk, nem beszélve füst belélegzésének következményeiről.
A karibi asztalosok azonban már évszázadok óta használnak ilyen fákat a bútorkészítés során, ám csak miután gondosan levágták és napon szárították azokat, hogy semlegesítsék a mérgező nedvet.
A halálos veszély abból adódik, ha valaki megeszi a kis, kerek gyümölcsét
– mondta Ella Davies, helyi kutató a BBC-nek. – A gyümölcs lenyelése végzetesnek bizonyulhat, ha az erős hányás és hasmenés annyira kiszárítja a szervezetet, hogy már nincs visszaút.
Szerencsére Strickland és barátja túlélte a végzetesnek tűnő falatot, mert csak egy kisebb méretű „halálalmát" fogyasztottak el. A felgyógyulásuk azonban lassúnak és fájdalmasnak bizonyult. Nem véletlen, hogy a radilógus 2000-ben egy levelet tett közzé a The British Medical Journalban, amelyben részletesen leírta a tüneteit.