A világ legrégebbi higanymérgezését fedezték fel a rézkori Ibériában

A cinóber egy világospiros festékanyag, illetve e festék színének a neve

A Sevillai Egyetem kutatói az ember és a higany közötti összetett kapcsolatot vizsgálták, amely az idő múlásával változik. Egy most publikált tanulmányban a biológia, a kémia, a fizikai antropológia és a régészet tizennégy szakértőjéből álló csapat a cinóber használatát, illetve az emberi csontban található higany jelenlétét mutatta be a késő neolitikumban és a rézkorban Ibériában.

A szakemberek összesen ötven sírból és 370 egyedből álló mintát elemeztek, amelyek Spanyolország és Portugália huszonhárom régészeti lelőhelyéről kerültek elő. Ezek az újkőkorból, a rézkorból, a bronzkorból és az ókorból származnak, így az emberiség mintegy 5000 éves történelmét ölelik fel.

Az International Journal of Osteoarchaeology tudományos szaklapban publikált tanulmány eredményei azt mutatják, hogy

a legmagasabb szintű higanyexpozíció a rézkor elején, időszámításunk előtt 2900 és 2600 között volt tapasztalható az emberi csontokban.

Ahogy arra a tudósok rámutattak, ebben az időszakban társadalmi és kulturális okokból jelentősen megnövekedett a cinóber használata.

A cinóber egy világospiros festékanyag, illetve e festék színének a neve Forrás: Pinterest

A cinóber (HgS) egy higany-szulfid ásvány, amely porrá törve feltűnő és ragyogó vörös színű porrá válik. Az emberiség ősidők óta ismeri; ezt az anyagot festékekben pigmentek előállítására is használták.

A világ legnagyobb cinóberbányája a közép-spanyolországi Almadénben található, amelyet az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított.

Az almadéni cinóber kiaknázása a neolitikumban, mintegy 7000 évvel ezelőtt kezdődött. A HeritageDaily online tudományos portál szerint a rézkor kezdetére, körülbelül 5000 évvel ezelőtt, a cinóber „nagy társadalmi értékű" termékké vált, amelynek jellegzetessége egyszerre volt szent, ezoterikus és pazar.

A Dél-Portugáliában és Andalúziában felfedezett, ebből az időszakból származó sírokban a cinóberport kőből készült kamrák festésére, figurák vagy sztélák díszítésére használták, valamint ezzel kentek be néhány elhunytat. Ennek eredményeként azonban számos ember véletlenül belélegezte vagy elfogyasztotta azt, ami a higany nem sejtett felhalmozódásához vezetett a szervezetükben.

Egyes egyedek csontjaiban akár 400 ppm-t is találtak.

A WHO jelenlegi megítélése szerint a normál higanyszint nem haladhatja meg az 1 vagy 2 ppm-et, ezért a most kapott adatok magas szintű mérgezésről árulkodnak, amely valószínűleg súlyosan érintette a korabeliek egészségét. Az egyes alanyoknál a kimutatott szintek olyan magasnak számítanak, hogy a tanulmány szerzői nem zárták ki azt sem, hogy

a cinóberport talán szándékosan fogyasztották annak a belélegzésével vagy lenyelésével, az annak tulajdonított rituális, szimbolikus és spirituális érték miatt.

A tanulmány eredményei a kutatók szerint „nagy értékű tudományos bizonyítékot szolgáltatnak az emberi lények higanyhoz, bolygónk egyik legkülönlegesebb ásványi anyagához fűződő összetett kapcsolatára vonatkozó jövőbeli kutatások bővítéséhez, valamint felhasználásának és az emberi egészségre gyakorolt következményeinek megismeréséhez."