„A fluorral mindannyian közeli ismeretségben vagyunk, hiszen fluoridok formájában a fogkrémek fontos alkotórésze, így naponta kapcsolatba kerülünk vele" – kezdi Maximilien Franco, a University of Hertfordshire (Egyesült Királyság) kutatója, a Nature Astronomy c. folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője. Környezetünk többi kémiai eleméhez hasonlóan a fluor is a csillagokban keletkezik, mostanáig azonban nem tudtuk, pontosan hogyan is zajlik ez a folyamat. „Még azt sem tudtuk, hogy milyen típusú csillagok állítják elő a fluor nagy részét az Univerzumban!
Franco és munkatársai hidrogén-fluorid formájában detektálták a fluort az NGP–190387 katalógusjelű távoli galaxis egyik nagy gázfelhőjében. A galaxist abban az állapotában figyelhetjük meg, amikor az Univerzum kora még csak 1,4 milliárd év, azaz a mainak mindössze 10%-a volt. Mivel a csillagok a magjukban keletkezett kémiai elemeket életük végén a környező térbe szórják, a detektálás ténye azt is jelenti, hogy a fluort létrehozó csillagok fejlődése és pusztulása nagyon gyorsan zajlott.
A csoport úgy véli, hogy a fluor legnagyobb valószínűséggel a nagyon nagy tömegű, mindössze néhány millió évig – az Univerzum életében szempillantásnak számító ideig – létező Wolf–Rayet-csillagokban keletkezik. Azt mondják, a hidrogén-fluorid általuk detektált mennyiségének magyarázatához ezek a csillagok elengedhetetlenül szükségesek. A kozmikus fluor lehetséges forrásaként már korábban is felvetődtek a Wolf–Rayet-csillagok, azonban a kutatók eddig nem sejtették, hogy milyen fontos szerepet töltöttek be ennek a kémiai elemnek a létrehozásában már a korai Univerzumban is.
„Megmutattuk, hogy a legnagyobb tömegű csillagok közé tartozó, pályafutásukat heves robbanással befejező Wolf–Rayet-csillagok segítségünkre vannak abban, hogy fogainkat a megfelelő állapotban tartsuk!" – viccelődik Franco.
Korábban más elképzelések is napvilágot láttak arról, hogy a Wolf–Rayet-csillagokon kívül milyen módokon keletkezhet és szóródhat szét a fluor. Ilyen például a Napnál néhányszor nagyobb tömegű elfejlődött objektumok, az ún. aszimptotikus óriáság csillagainak pulzációja. A kutatócsoport azonban úgy gondolja, hogy ezen forgatókönyvek folyamatai – amelyek közül néhány akár több milliárd évet is igénybe vehet – nem tudják teljes egészében megmagyarázni a fluor NGP–190387-ben detektált mennyiségét.
„Ebben a galaxisban csak néhány tíz- vagy százmillió év kellett ahhoz, hogy nagyjából hasonló mennyiségű fluor jöjjön létre, mint amennyi a 13,5 milliárd éves Tejútrendszer csillagaiban van" – mondja Chiaki Kobayashi professzor (University of Hertfordshire). „Méréseink teljesen új megvilágításba helyezik a fluor eredetének két évtizede vizsgált problémáját."
Az NGP–190387-ben történt detektálás egyike azon úttörő megfigyeléseknek, amelyek során nem a Tejútrendszerben vagy közvetlen galaxisszomszédaiban mutatták ki a fluort. Ugyan távoli kvazárokban – galaxisok centrumában helyet foglaló szupernagy tömegű fekete lyukak által működtetett fényes objektumokban – már korábban is detektálták a jelenlétét, eddig még soha nem észlelték csillagképző galaxisokban az Univerzum fejlődésének ilyen korai szakaszában.
A fluor sikeres detektálásában az űrben keringő és a földi bázisú obszervatóriumokon kívül a véletlen is szerepet játszott. Az Európai Űrügynökség Herschel-űrtávcsöve által felfedezett, majd később a chilei ALMA-val is megfigyelt NGP–190387 a távolságához képest rendkívül fényes. Az ALMA-adatok megerősítették, hogy az NGP–190387 kivételesen nagy luminozitása részben annak köszönhető, hogy egy másik ismert, nagy tömegű galaxis helyezkedik el a Föld és az NGP–190387 között, annak látóirányához nagyon közel. Ez a nagy tömegű galaxis a gravitációslencse-hatás révén felerősítette az NGP–190387-ben a fluor által sok milliárd évvel ezelőtt kibocsátott halvány sugárzást, lehetővé téve, hogy Franco és munkatársai detektálják azt.
Az ESO leendő zászlóshajója, a Chilében már épülő, és a tervek szerint az évtized vége felé munkába álló ELT (Extremely Large Telescope, Rendkívül Nagy Távcső) segítségével végzendő vizsgálatok a galaxis további titkait tárhatják majd fel. „Az ALMA a hideg csillagközi gáz és por által kibocsátott sugárzást érzékeli" – mondja Chentao Yang, az ESO Chilében dolgozó munkatársa. „Az ELT-vel azonban az NGP–190387 csillagainak közvetlen sugárzását is észlelhetjük majd, alapvető fontosságú információt szerezve így arról, hogy mennyi csillagot tartalmaz ez a galaxis."