Eduárd walesi herceg ragadványneve Fekete Herceg volt, amelyet egyes források szerint páncéljának színe miatt kapott, míg más tudósok úgy vélik, hogy a franciák elleni kegyetlenkedései végett hívták így.
A százéves háború kiemelkedő hadvezére 1330-ban született, ám hamarabb meghalt, mint az apja, így soha nem ülhetett Anglia trónjára.
Franciaországban katonai győzelmek sorozatát aratta, hadvezéri képességei meghaladták a korszak átlagát, ám a csatatéren elért sikereit nem tudta tartósan kiaknázni.
Valószínűleg vérhasban halt meg 1376-ban, és állítólag akkor került elő egy végrendelete, amelyben kijelentette, hogy azt szeretné, ha a síremléke fémből készülne, és „teljesen felfegyverkezve léphessen az égi háborúba".
Ez a kutatók szerint akkoriban „példátlannak" számított Angliában. Egy évvel később a Fekete Herceg apja, III. Eduárd angol király is meghalt, és a herceg legidősebb életben maradt fia, II. Richárd 10 évesen a trónra lépett.
Egy új kutatás most felfedte, hogy a Fekete Herceg képmására használt fémötvözetek csaknem azonosak a herceg apjának, III. Eduárdnak készített síremlékben használt fémötvözetekkel
– számoltak be a kutatók a Burlington Magazine című havi kiadványban megjelent cikkükben. – A közel azonos fémötvözetek más tervezési hasonlóságokkal, például a sírfeliratok feliratozási stílusával kombinálva azt sugallják, hogy a képmásokat valószínűleg ugyanaz a személy vagy emberek készítették, ugyanabból az anyagból és nagyjából ugyanabban az időben.
A szakemberek emellett olyan történelmi dokumentumokat is megvizsgáltak, amelyek rögzítettek egy hajót 1386-ban, amely márványt szállított III. Eduárd sírjához. Ez abban az időben történt, amikor
II. Richárd már komoly problémákkal küzdött az uralkodása során, miután leverte a parasztok lázadását, akik megrohamozták a londoni Towert.
A tudósok úgy vélik, hogy mindkét képmás valószínűleg 1386 körül, egyfajta propaganda céllal készült, és valószínűleg II. Richárd rendelte meg őket, hogy megpróbálja megszilárdítani az uralmát.
Valószínűleg II. Richárd 1386-ban azért találta ki az apja sírjának a legendáját, hogy érvényesítse a tekintélyét, miután végre elérte a felnőttkort
– mondta Jessica Barker, a londoni Courtauld Institute of Art középkori művészeti oktatója, az új kutatás vezető szerzője a LiveScience online tudományos portálnak.
Hozzátette: ebben az időben II. Richárd számos erőfeszítést tett, hogy megemlékezzen családja hőstetteiről, például felkért egy Chandos Herald néven ismert szerzőt, hogy írjon egy verset a Fekete Hercegről 1385-ben „La vie du Prince Noir" címmel.
A nagyszabású, látványos intézkedések a politikai nyomás idején valósultak meg, a hatalom jól látható szimbólumaként, hogy elvonják a figyelmet a problémákról.
II. Richárd erőfeszítései azonban végül kudarcot vallottak: 1399-ben unokatestvére taszította le a trónról, akit később IV. Henrik néven koronáztak királlyá, II. Richárd pedig egy évvel később meghalt.