A Marie Antoinette-szindróma, vagy más néven Canities subita, nem igazán a vita tárgya a tudományos közösségben. Bár az ezzel kapcsolatos történetek gyarapodnak, ám egyelőre nagyon kevés tudományos esettanulmány létezik. Ezek között akad például egy jelentés a második világháború bombázásainak túlélőiről, akik szintén ebben a szindrómában szenvedtek, de még ez is vitatott.
Egyes kutatók eddig azzal érveltek, hogy „nem ismerünk semmilyen mechanizmust, amely miatt ez megtörténhet".
Egy másik, 1957-es jelentésben egy amerikai bőrgyógyász szemtanúja volt annak, ahogy egy 63 éves férfi haja néhány hét alatt kifehéredett, aki korábban leesett néhány lépcsőfokon. A férfi akkoriban hajhullásról is beszámolt, de jelentősebb kopasz foltokról nem; tizenhét hónappal később pedig kiterjedt vitiligo-t, azaz pigmenthiányos foltokkal járó, ismeretlen eredetű rendellenességet tapasztalt, miközben teljesen megőszült.
A szindrómát (ha létezik) a szakemberek szerint úgy tűnik, hogy a rendkívül magas szintű érzelmi stressz válthatja ki, ami egyfajta pigmentvesztéshez vezethet a hajban.
Ez összhangban áll a természetes őszüléssel foglalkozó kutatásokkal és tanulmányokkal, amelyekről a tudósok azt találták, hogy a stressz váltja ki. Mindez azonban figyelemre méltó módon visszafordítható, hacsak a szervezet nem veszítette még el a melanintermelő képességét. A Canities subita esetében azonban még mindig nagyon kevés a jól dokumentált eset, és így az ehhez kapcsolódó tanulmányokból is kevés áll rendelkezésre.
Amikor Brown-Séquard neurológus betöltötte a 45. életévét, váratlanul fehér szőrszálakat fedezett fel szakálla egyes részein. Kitépte őket, ám néhány nap múlva újabb fehér szőrszálakat fedezett fel. Folyamatosan megismételgette ezt a folyamatot, és a következő öt-hat hétben mindig újabb és újabb fehér szőrszálakat talált a szakállában, amelyek látszólag egyik napról a másikra jelentek meg.
Egy 2013-ban megjelent orvosi tanulmány aztán Brown-Séquard és vele együtt 195 másik eset történetét mesélte el. Ahogy arra a publikáció rámutat, a neurológus esetében
nem találtak látható kiváltó okát a hirtelen őszülésnek, és az elszíneződés sem egyik napról a másikra következett be, bár nagyon gyorsan történt.
Az esetek túlnyomó többségében azonban láthatóan az érzelmi szorongás volt a fő kiváltó ok.
Az összegyűjtött 196 esetből nem kevesebb, mint 126-ot ijesztő vagy érzelmileg megrázó élményeknek, eseményeknek tulajdonítottak
– jegyzik meg a tanulmány szerzői a ZME Science online tudományos portálnak.
1923 márciusában például egy 62 éves özvegy asszony megsérült, amikor megcsúszott és elesett; emiatt nagyon megijedt és három hónapig voltkénytelen a kórházban feküdni. A nőnek a sérülése előtt feltűnően hosszú, sötét haja volt.
A kórházban töltött második nap reggelén azonban azt vette észre, hogy a feje elülső részén a haja körülbelül egy centiméteres hosszúságban kifehéredett.
A nő utolsó vizsgálatán – amelyet 92 nappal a kórházból való távozása után végeztek – a homlokánál mintegy tíz centiméteres sávban, valamint a feje nyakszirti részén teljesen megőszült.
Néhány feljegyzés arról tanúskodik, hogy a betegség valamiféle pszichiátriai zavarhoz is kapcsolódhat. Egy konkrét esetben egy 13 éves, súlyos mentális fogyatékossággal élő és epilepsziás rohamokban szenvedő páciens olyan úgynevezett epizódokat tapasztalt, amelyek során a haja elvesztette, majd visszanyerte a színét. Mindez összhangban áll azokkal a közelmúltban végzett kutatásokkal, amelyek a haj elszíneződése bizonyos formáinak visszafordíthatóságát vizsgálták.
A beteg hajának a színe többször változott sárgás szőkéről vöröses-arany színre, majd vissza
– jegyezték meg a kutatók. – A vöröses szín hét vagy nyolc napig tartott, de mindig a mentális izgatottság időszakaival korrelált.
Hozzátették: nem volt alopecia (foltos hajhullám), a hajfestés lehetőségét is kizárták, ráadásul több gondozó és orvos is tanúja volt ezeknek az ismétlődő színváltozásoknak. Egy hasonló eset egy 21 éves nővel is megesett, aki skizofréniában szenvedett.
Néhány szakember azonban nem tekinti a Marie Antoinette-szindrómát önálló problémának, hanem inkább a diffúz alopecia areata (foltos hajhullás) egy akut epizódjának:
az autoimmun betegség miatt a hajtüszők sejtjeit az immunrendszer testidegen anyagként azonosítja és sejtes védekezés folytán pusztítja őket.
Ez a legfrissebb kutatások szerint azonban korántsem eldöntött kérdés.
Bár nincs meggyőző bizonyíték arra vonatkozóan, hogy ilyen gyors hajhullás előfordulhat egyidejű alopecia areata diffusa nélkül is, és a hitelesített esetek óriási száma arra utal, hogy szisztematikusabb vizsgálatra van szükség annak megállapításához, hogy mely tényezők vezethetnek a hajszín elvesztéséhez
– összegezték a 2013-as tanulmány szerzői. – Egy ilyen vizsgálat új betekintést nyújthat a fiziológiai őszülés folyamatába.
Egyelőre egyetlen dolog világos a tudományos közösség előtt: a Marie Antoinette-szindróma sokkal gyakoribb a történetekben és a mítoszokban, mint a való életben. Feltűnő történetmesélési elem, ám igencsak nehéz megkülönböztetni a tényeket a fikciótól.
Egy komplett tanulmányt például annak a mítosznak a megcáfolására szántak, hogy IV. Henrik francia király is ettől szenvedett.
Ha ez valóban egy különálló állapot és láthatóan a stresszhez kapcsolódik, akkor viszont egy autoimmun állapot felé mutat a tudósok szerint. Egy egereken végzett tanulmány azonban cáfolni látszik ezt a hipotézist: kimutatta, hogy a stressz még akkor is fehéredő szőrt okozott az állatoknál, ha az immunrendszert elnyomták, így szerintük kizárt az autoimmun válasz.
A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a szimpatikus idegrendszer túlzott aktiválása (amely a harc vagy menekülés reakcióját váltja ki) a felelős, mivel az őssejtek leállítják a pigmentsejtek termelését a szőrtüszőkben.
Ám ennek bizonyítására több kutatásra van szükség.
A Marie Antoinette-szindrómát történelmileg az extrém stresszhez kötik. És bár a stressz a szakemberek szerint idővel tényleg okozhat korai őszülést, egyelőre az még nem világos, hogy ez megtörténhet-e egyik napról a másikra, vagy néhány héten belül.
Összefügghet hormonális zavarokkal vagy valamilyen autoimmun állapottal is, de jelenleg nem áll rendelkezésre elég tudományos információ ahhoz, hogy a tudósok egyértelmű következtetéseket vonhassanak le.