A PET műanyagok régóta aggodalomra adnak okot a világszerte előállított műanyagok hatalmas mennyisége, valamint az ivópalackok, elvihető tartályok és mikroműanyagok környezetére gyakorolt hatása miatt.
Hogy a műanyag nehezen bomlik le, annak részben kémiai struktúrája az oka, amely monomerekből áll – kis molekulák, amelyek egymáshoz kötődnek és így polimereket alkotnak. A mai napig sok tanulmány született a baktériumok PET műanyagot monomerekre való lebontó képességről. Azonban kevés tanulmány született ezeknek a baktériumoknak azon képességéről, hogy felismerik és elnyelik sejtjeikbe a hasonló monomereket.
A Nature Communications magazinban október 29-én publikált új tanulmányban az egyetem kutatói tanulmányozták a polietilén-tereftalát, azaz PET (a terephthalate:TPA), monomer sejtfelvételében szerepet játszó kulcsfontosságú fehérje felismerési potenciálját az oldathoz kötődő TphC proteinnel.
A műanyag használat várhatóan megtriplázódik 2050-re és gyakran csak egyszer kerül felhasználásra a műanyag csomagolás. Az otthoni és ipari újrahasznosításra való törekvés ellenére létezik egy szisztémás probléma, de egy üzleti lehetőség is.
A műanyag mikrobás lebontásának fejlesztése kulcsfontosságú lehet ennek a globális problémának a megoldásában.
„Annak megértése, hogy a bacik hogy ismerik fel és bontják le a xenobiotikus vegyszereket fontos ökológiai és biotechnológiai perspektívából is. Molekuláris szinten megérteni, hogy ezek a lebontott termékek hogyan kerülnek be a baktérium sejtekbe azt jelenti, hogy akkor transzportereket használhatunk megtervezett sejtekben biokármentesítő alkalmazásokhoz a sürgető környezeti problémák megoldására." – mondja Dr Neil Dixon tanulmány vezető szerzője.
(Forrás: The University of Manchester)