A modern farmakológia megjelenése előtt az embereknek a természetre kellett hagyatkozniuk a betegségek orvoslásában. Konkrétan: olyan növényeket kerestek, amelyek begyógyíthatják a sebeket, meggyógyíthatnak bizonyos betegségeket, és enyhíthetik a fájdalmat.
A gyógynövények legrégebbi bizonyítéka 60 ezer éves:
egy neandervölgyi ember temetkezési helyéről, akit nyolc növényfajjal együtt temettek el, amelyek közül néhánynak gyógyhatást tulajdonítottak. Sőt, a gyógyszertárakban kapható, leggyakoribb gyógyszerek körülbelül 40 százaléka olyan növényekből származik, amelyeket az emberek évszázadok óta használnak.
Az őslakos amerikaiak azon kultúrák közé tartoznak, amelyek híresek gyógynövényismeretükről
– mondta Geoffrey Abbott, a vezető szerző, az UCI Orvostudományi Iskola Fiziológiai és Biofizikai Tanszékének professzora a ZME Science online tudományos portálnak. – Az egyik mítosz szerint a gyógynövények legkorábbi használata az amerikai indián törzsek körében azután kezdődött, hogy megfigyelték, hogy az állatok megesznek bizonyos növényeket, amikor betegek voltak.
Kedvenc gyógynövényeik közé tartozik:
Az ilyen növényeket nagy becsben tartották, például csak minden harmadikat szedték le.
A Frontiers in Physiology tudományos szaklapban publikált, új tanulmányban a kutatók a Muir Woods National Monument nemzeti park területén gyűjtött növényi kivonatok molekuláris felépítését elemezték, amely Kalifornia part menti vörösfenyőerdőiről ismert régiója.
Ezeket a növényeket régóta használják az indián hagyományos gyógyászatban helyi fájdalomcsillapítóként rovarcsípés, csípés, sebek és égési sérülések esetén.
A kutatók összességében 40 növényt elemeztek.
A tudósok azt találták, hogy a növények aktiválták az úgynevezett KCNQ2/3 csatornát, amely elektromos impulzusokat továbbít az agy és más szövetek között, de jelen van a fájdalmat érzékelő idegsejtekben, így aktiválása csillapíthatja a fájdalmat azáltal, hogy csökkenti a fájdalomjel erősségét. A csapat megállapította, hogy a 40 növényfaj közül kilencből olyan kivonatok származnak, amelyek jelentősen megnövelték a KCNQ2/3 áramot.
Az amerikai őslakosok valamennyi növényt a hagyományos orvoslás eszközeként használták.
Ugyanezek a növényi kivonatok ellenkező hatást fejtettek ki a KCNQ1-KCNE3-ra, a bélrendszer csatornájára, ami viszont megakadályozhatja a hasmenést. A szakemberek a tanulmányban rámutattak, hogy az a tény, hogy
létezhet egy olyan gyógyszer, amely egyszerre fájdalomcsillapítóként és hasmenés-gátlóként is működik, rendkívül hasznosnak bizonyulhat a jövőben.
Abbott és munkatársai most az Észak-Amerikában őshonos növények szélesebb körű vizsgálatát végzik, hogy új molekulákat keressenek.