Az ammoniteszek kihalt tengeri állatok, a puhatestűek (Mollusca) törzsében a fejlábúak osztályába sorolt ammonoideák névadó alosztálya. Maradványaik kitűnő korjelzők, mivel egy-egy nemük általában legfeljebb 1-2 millió évig élt; evolúciójuk viszonylag gyors volt. Néhány példányuk azonban óriási méretűre nőtt, és a tudósok nagyon szerették volna megérteni, hogy pontosan miért.
A PLOS ONE tudományos szaklapban publikált tanulmányban a kutatók összesen 154 ammonitesz különböző méretű, megkövesedett maradványait vizsgálták. Christina Ifrim, a németországi Heidelbergi Egyetem paleontológusa által vezetett nemzetközi csapat úgy gondolja, hogy
a kérdésre egy lehetséges válasz lehet:
az állatok tekintélyes méreteik révén szerették volna elkerülni, hogy a félelmetes vízi moszaszauruszok zsákmányává váljanak.
Az evolúciós nyomás lenyűgöző jelenség: akkor fordul elő, amikor a populációt olyan stressz éri, amely befolyásolhatja a reproduktív sikert
– mutatott rá Christina Ifrim a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Azok az egyedek, akiknek jellemzői a legalkalmasabbak a túlélésére, nagyobb valószínűséggel reprodukálják és továbbadják ezeket a tulajdonságokat az utódoknak.
Hozzátette: az evolúciós nyomás egyik példáját az antibiotikum-rezisztenciát kifejlő mikrobák jelentik.
Ahogy arra a szakemberek rámutattak, a Parapuzosia seppenradensis óriás ammoniteszről meglehetősen kevés információ áll a tudomány rendelkezésre, ezért nehéz volt összehasonlítani a Parapuzosia nemzetség más egyedeivel, mivel a fosszilis feljegyzések is ritkák.
Ifrim és munkatársai új tanulmányukban a Parapuzosia leptophylla és a Parapuzosia seppenradensis összes elérhető példányát tanulmányozták, beleértve a történelmi kövületeket, valamint rengeteg új mexikói és angliai kövületet.
Előbbiek mérete 0,1 méter és 1,8 méter között változott.
A csapat végül arra a következtetésre jutott, hogy a P. seppenradensis a P. leptophylla-ból fejlődött ki, miután az utóbbi egy kis és korlátozott élőhelyről terjedt el Nyugat-Európa partjainál, egészen a Mexikói-öböl nyugati részéig.
Valamivel több mint 80 millió évvel ezelőtt a P. seppenradensis elkülönült ősétől, és olyan állattá fejlődött, amely sokkal nagyobbra tudott nőni
– magyarázta Christina Ifrim. – A legnagyobb P. leptophylla mindössze 0,7 méter átmérőjű volt, ami még mindig nagy, de semmiben sem hasonlítható leszármazottjának hatalmas méretéhez.
És bár lehetetlen határozott állást foglalni arról, hogy miért is nőttek ilyen nagyra ezek a lények, de a tudósok szerint ebben
egyrészt az éghajlatváltozás játszhatott szerepet, másrészt igencsak szembetűnő, hogy az ammoniteszek méretének növekedésével egy másik lény is egyre nagyobb méreteket öltött: a moszaszaurusz vízi hüllők nemzetsége.
Ezekről a vad lényekről, a kréta tengerek csúcsragadozóiról pedig közismert, hogy szívesen zsákmányoltak ilyen puhatestűeket.
Ám további elemzésekre van szükség annak kiderítéséhez, hogy a két faj vajon milyen szorosan kapcsolódott egymáshoz.