Minden idők egyik legpusztítóbb vulkánkitörésének áldozatait találhatták meg

Kutatók első ízben bukkanhattak a 3600 évvel ezelőtti szantorini, más néven minószi vagy thérai vulkánkitörés egyik áldozatára egy elpusztult bronzkori város romjai között a törökországi Cesme városában, az Izmiri-félsziget nyugati csücskén.

A fiatal férfit és kutyáját azonban nem közvetlenül a kiömlő láva vagy hamufelhő ölte meg, hanem a szeizmikus esemény kiváltotta szökőár - közölte egy nemzetközi kutatócsoport a PNAS tudományos szakfolyóiratban publikált dolgozatában.

Az elmúlt évezredek legerősebb vulkánkitörése a Földközi-tenger egész keleti medencéjét érintette a késő bronzkorban, eddig azonban kevés biztos nyom utalt arra a szökőárhullámra, amely a környező partvidékeket sújtotta.

Az Ankarai Egyetem, a Haifai Egyetem és Bécsi Műegyetem kutatói a legkorszerűbb elemzési módszerekkel tanulmányozták a török szárazföld partvidékén, Cesmében talált hamu- és hordalékrétegeket, és ennek eredményeként minden korábbinál jobban sikerült rekonstruálniuk a korabeli eseményeket.

Bár Akrotiri bronzkori várost - Pompejihez hasonlóan - vastag hamuréteg borította be a vulkánkitörés nyomán, áldozatok maradványait nem találták meg, vélhetően azért, mert a kitörés több szakaszban következett be, ami lehetővé tette a szigetlakóknak, hogy elmeneküljenek.

A Szantorini-szigetcsoporttal szemben fekvő török tengerparton, Cesmében talált férfi életét a vulkánkitörés okozta első nagy, épületeket, sőt kőfalakat romba döntő szökőár olthatta ki, maga alá temetve azt a házat is, amelyben a férfi tartózkodott. Már az első hullám nyomán vulkáni anyagok rakódtak le, de hamar lesújtott egy második óriási szökőár is a városra. Ezt követően vulkáni hamu rakódott le, közben tüzek gyúltak az Égei-tenger számos szigetén, és égő anyag lebegett a tenger felszínén.

A vízen lebegő égéstermékeket és égő anyagokat aztán tengeri üledékekkel együtt később egy harmadik, kisebb cunami sodorta partra. Ezt néhány napig tartó nyugalom követte, és az emberek elkezdték a kutatást az eltűntek után. A régészeknek sikerült bizonyítékot találni arra, hogy a katasztrófa után keresték a romok között a most megtalált férfit, a nyomokból ítélve meglehetősen nagy erővel, ám a "cesmei férfi" egy méterrel lejjebb volt, mint amennyire a mentők leástak. A kezdődő újjáépítést aztán egy negyedik, az elsőéhez hasonló erősségű szökőár mosta el.

Ezek a kutatási eredmények alátámasztják azt a feltevést, hogy a hatalmas vulkánkitörés több szakaszban zajlott le, és több óriási szökőárt váltott ki a térségben

- mondta el az APA hírügynökségnek Johannes Sterba, a Bécsi Műegyetem kutatója, aki részt vett a török kulturális minisztérium által támogatott kutatásban.

A kutatócsoport szerint a nem korábban, mint i.e. 1612-ben történt vulkánkitörés okozta cunamik sok más nyomát lehetne kimutatni, de ilyenek után jelenleg még csak olyan esetekben kutatnak, amikor vulkáni hamu nyomát is megtalálják, márpedig a hamut többnyire elhordták a későbbi beépítéskor, miközben a szökőár által hátrahagyott törmelék a helyén maradhatott.

Tudósok szerint a 6-os vagy 7-es erősségű, mintegy 60 köbkilométernyi kőzetet szétlövellő robbanásos kitörés előtt egységes sziget feküdt a mai, gyűrűalakú Szantorini-szigetcsoport helyén, mely a vulkán felrobbanásakor beszakadt, hátrahagyva a szigetcsoport ma ismert részeit és belső öblöt.

A vulkánkitörés az emberiség írott történelmének egyik legnagyobb hatású eseménye volt. Feltételezik, hogy a robbanáskor támadt földrengés és szökőár felelős legalább részben a minószi civilizáció megsemmisüléséért és eltűnéséért a közeli szigeteken és Krétán (Knósszosz) is, valamint az Égei-tenger partvidékén.