Az újszövetségi Szentírásból tudjuk, hogy Jézusnak a keresztfán elhangzott és a szenvedéstörténet leghíresebbnek számító mondata, az „Eli, Eli, lama sabachtani", vagyis "Istenem, Istenem miért hagytál el engem", az anyanyelvén, arámiul hangzott el csakúgy, mint a másik hat mondat.
Miután a római impérium a Kr. u. 66. és 73. között lezajlott első zsidó háború idején lerombolta a zsidók legszentebb helyét, a második Templomot, majd a néhány évtizeddel később kitört Bar-Kohba felkelés leverése után elpusztította Jeruzsálemet, megkezdődött a zsidó nép szétszóratása. Ennek következtében az arámi nyelv is fokozatosan kihalt, ami a zsidóság körében még csaknem egy évezreddel a Megváltó színre lépése előtt, a babiloni fogság idején vált a köznép általánosan beszélt nyelvévé.
Az arámi (vagy régiesen, az arameus) nyelvet, az eredeti, jézusi formájában a világon ma már csak egyetlen apró településen, a szíriai Maalulában beszélik. A szíriai fővárostól, Damaszkusztól 56 kilométerre északra, a Qualamun-hegység szurdokai között megbúvó falu maronita keresztény közössége
mind a mai napig Jézus ősi, autentikus nyelvét beszéli.
A Maalula közelében fekvő két másik község, Jabadeen és Bakhaa lakói pedig az arámi modernebb változatát, az úgynevezett neoarámi nyelvjárást beszélik. Ez utóbbi két település is keresztény község volt a múltban, de ma már muszlim közösség lakja, akik viszont átvették az egykori őslakók nyelvjárását.
Az UNESCO az arámit, a világ egyik legrégebbi, és még ma is beszélt nyelvét a súlyosan veszélyeztetett nyelvek között tartja nyilván.
Napjainkban azonban már csak Maalulában maradtak keresztények, akik megtartották ősi nyelvüket.
Szíria, mint a Római Birodalom provinciája, a késő antik időkben vált kereszténnyé. Szíriában a második századtól vált általánossá az arámi nyelv, ami egészen a 7. századig, az arab hódítás kezdetéig volt a köznép beszélt nyelve.
Az Omajjád-dinasztia uralkodása alatt az arab nyelv kiszorította az arámit. Az Antilibanon-hegység megközelíthetetlen szurdokai között megbúvó három település, Maalula, Jabadeen és Bakhaa az arab invázió után is megtartották izoláltságukat, és ez a világtól való elzártságuk tette lehetővé az ősi nyelv fennmaradását is.
Maalulának ez a fajta világtól való elzártsága nagyon sokáig, egészen a 20. század első feléig fennmaradt. A helyzet akkor kezdett megváltozni, amikor a francia gyarmati hatóságok az 1920-as években megépítették a Damaszkuszt Aleppóval összekötő műutat. Amikor az 1960-as években a damaszkuszi főútról tovább vezettek egy leágazást a Qualamun-hegységbe, Maalula és szomszéd községeinek az elszeparáltsága végleg megszűnt. A felgyorsult mobilizáció, a fiatalok elvándorlása és a turizmus hatására az ősi arámi nyelv hanyatlása is felgyorsult.
Tovább nehezítette ezt a helyzetet, amikor az 1960-as években az Arab Szocialista Újjászületés Pártja, vagyis a Baath Párt került hatalomra, mert a kormányzat oktatáspolitikája felgyorsította az arabizációt.
Az arameust, mint „ nem beszélt, halott nyelvet" kivették az oktatásból,
és az arámi használatát megtiltották az állami oktatási intézményekben. Noha ezt a korlátozást már három évtizede feloldották, de a társadalmi mobilizáció miatt az arámi visszaszorulása feltartóztathatatlan folyamattá vált. Napjainkban Maalula felnőtt lakosságának csaknem a háromnegyede ingázik, és a viszonylag közeli Damaszkuszba jár dolgozni.
A fiatalok közül sokan elvándoroltak, a községbe újonan letelepedők pedig szinte kivétel nélkül muszlimok, ami miatt Maalula keresztény identitása is egyre jobban elhalványul. Jelenleg nagyjából a helyi lakosság fele keresztény, a másik fele muszlim. A Közel-Keletet megrázó, 2011-ben kitört úgynevezett arab tavasz következményei Maalulát sem kimélték meg. 2013-ban a damaszkuszi kormánnyal szemben álló radikális muszlim fegyveresek foglalták el a falut.
Noha a kormánycsapatok 2014-ben visszaszerezték Maalula és a környék feletti fennhatóságot, a radikálisok sok műemlék épületet leromboltak, illetve megrongáltak. Basar el-Aszád szír elnök és kormányzata a korábbi gyakorlattal szakítva
komoly erőfeszítéseket tesz a nagy múltú település, és az ősi arámi nyelv megmentése érdekében.
2008-ban a damaszkuszi egyetem önálló arámi nyelvi akadémiát állított fel Maalulában. Az Aszád-adminisztráció pedig pénzügyi támogatást biztosít az akadémia fenntartásához, illetve évfolyamonként 85 tanuló ösztöndíjához.
Basar el-Aszád elnök rendeletére ma már ismét szabadon lehet beszélni Jézus nyelvét Maalulában, illetve bárhol másutt az ország területén. A damaszkuszi kormány azért is részesíti külön támogatásban az arámi nyelv fennmaradását, mert az mélyen az ország történelmébe gyökerezik.
Az arámi ma is hallható arabbal keverve Damaszkusz óvárosában, a Szíriai Ortodox Templomnál,
de sok nyelvtudós szkeptikus az ősi nyelv jövőjét illetően.
2013-ban egy brit nyelvész hozzákezdett a nyelv tudományos igényű lejegyzéséhez, mielőtt még az örökre eltűnne, egy német professzor pedig összeállította az arámi nyelv szótárát. A damaszkuszi kormányzat helyreállította a a terroristák által lerombolt illetve tönkretett műemlékeket; köztük a világ legrégebbi, a Kr.u. első század végétől működő keresztény kolostorát, a Szent Tekla-kolostort is.