A ZTF J1901+1458 jelet kapott különleges fehér törpét idén júniusban fedezték fel a kaliforniai Palomar Obszervatóriumban. Ilaria Caiazzo, a Kaliforniai Műszaki Egyetem (California Institute of Technology, Caltech) asztrofizikusa elmondta, hogy
a tőlünk 130 fényév távolságra fekvő szupersűrű csillag a mérések szerint hétpercenként fordul meg a saját tengelye körül,
és annak ellenére, hogy csupán akkora az átmérője, mint a Holdnak, a tömege másfélszeres naptömeggel egyenlő.
De nemcsak ezek a rendkívüli tulajdonságok, hanem roppant erős mágneses tér is jellemzi ezt a nemrég felfedezett fehér törpét. A mérési eredmények szerint a ZTF J1901+1458 mágneses tere milliárdszor erősebb a Föld mágneses mezejénél.
Nem ez az egyetlen csodálatos tulajdonsága ennek a fehér törpének, hanem a rendkívül gyors forgása is"
- nyilatkozta Ilaria Caiazzo. A ZTF J1901+1458 jelű objektum valószínűleg két, egymás körül keringő fehér törpe összeolvadásával jött létre; erre utal az extrém kis méret ellenére a fehér törpe rendkívüli tömege.
A ZTF J1901+1458 tömegét tekintve éppen azon a határon egyensúlyoz, ami csak egy hajszállal választja el attól, hogy Ia típusú szupernóvává váljon.
A fehér törpe állapot a csillagfejlődés jól behatárolható végső stádiuma. Az 1,4 naptömegnél nem nagyobb csillagok életük alkonyán vörös óriássá fúvódnak fel, közvetlenül ez előzi meg a fehér törpévé válást. Utóbbi akkor következik be, amikor a csillag magjában a szénné fuzionáló hélium elfogy.
A magból kiáramló energiacsökkenés miatt kisebb lesz a sugárnyomás is, amely így már nem tart egyensúlyt a gravitációs nyomással.
Emiatt a csillag magja összezsugorodik,
miközben a maggal közvetlen kapcsolatban nem álló külső rétegek a még meglévő sugárnyomás hatására tovább tágulnak. Ekkor a csillag tömegétől függően kétféle folyamat játszódhat le.
Ha a csillag tömege kisebb 0,35 naptömegnél, akkor a sugárnyomás sem elegendő ahhoz, hogy „lefújja" a magról a csillaglégkör külső rétegeit; a csillagot a saját gravitációja húzza össze. Ha viszont a csillag tömege nagyobb 0,35 naptömegnél, a sugárnyomás elegendő a csillag légkörének leszakításához, ez a folyamat alakítja ki a planetáris ködöket.
Az első esetben az egész csillag, a másodikban pedig a mag egészen addig zsugorodik, amíg a zsugorodást az elektrongáz elfajulása meg nem állítja. A gravitációs összehúzódás azonban már egyik esetben sem termel elegendő hőt és nyomást a szén-fúzió beindításához, ezért a csillag hűlni és halványodni kezd, kisugározva maradék energiáját.
Ezt nevezzük fehér törpe állapotnak. Ha a fehér törpe teljesen kihűl – mivel a magjában már nem zajlik termonukleáris fúzió –, elveszíti a fényét is, és egy teljesen halott csillagmaradvány, fekete törpe lesz belőle. Ha viszont a fehér törpe tömege meghaladja az 1,44 naptömeget, az úgynevezett Chandrashekar-határt, bizonyos feltételek fennállása esetén Ia típusú szupernóva válhat belőle.
(Forrás: ScienceNews)