Sakaro Sodo területén található a legtöbb megalitikus sztélé típusú emlék Afrikában, a becslések szerint több mint 10 ezer ilyen található hatvan vagy több klaszterben. A Journal of African Archaeology folyóiratban megjelent tanulmány ezeket
a faragott, vésett jelekkel vagy feliratokkal, ábrázolásokkal is ellátott nagyméretű kőtáblákat, illetve kőoszlopokat vizsgálta.
A monolitokat először francia kutatók tanulmányozták az 1990-es években, amikor úgy becsülték, hogy azt 1100 körüli építhették. A legfrissebb tanulmány eredményei alapján most ezt valamikor az időszámításunk szerinti első századra módosították.
Ez a világ egyik legkevésbé tanulmányozott régészeti lelőhelye, és ezen változtatni akartunk
– mondta Ashenafi Zena, a tanulmány vezető szerzője, a WSU egykori doktori kutatója, az Észak-Dakotai Állami Történeti Társaság tudósa a HertiageDaily online tudományos portálnak, aki már 2013 óta tanulmányozza a monolitokat. – Megdöbbentő ilyen sok műemléket látni ilyen kis területen; a kövek közül ráadásul több a földre hullott, néhány pedig darabokra tört.
Amellett, hogy a legkorábbi monolitok építésének dátumát egy évezreddel úgymond „kitolták", a szakemberek azt is meghatározták, hogy a helyszín ősi építői valószínűleg hol bányászhatták ehhez a nyersanyagot.
Első ízben azonosították az obszidián műtárgyak legkorábbi ismert forrásait is, amelyeket a Gedeo sztélé lelőhelyeiről tártak fel.
Meglepő módon a Sakaro Sodóban azonosított obszidiánok többsége mintegy 300 kilométerre, észak-Kenya területéről származik, ami a kutatók szerint azt mutatja, hogy a korabeli emberek az obszidián nyersanyagaik nagy részét valamilyen csere vagy kereskedelem útján szerezték be.
Bár a tudomány jelenleg még keveset tud a dél-etiópiai Sakaro Sodo régiót az első évezred fordulóján benépesítő pásztorkodással és mezőgazdasággal foglalkozó emberekről, a szakemberek által azonosított
sztélék új építési dátumai egybeesnek a háziasított fajok érkezésével, illetve a régióban az összetettebb társadalmi és gazdasági rendszerek kezdeteivel.
A kutatók szerint ez az egyik oka annak, amiért ez a kutatás különösen fontos, hiszen új megvilágításba helyezheti azt, hogy a területen élő, legkorábbi emberek hogyan éltek, illetve milyen kulturális és társadalmi gyakorlataik voltak.