Az atmoszférában lévő szén-dioxid szintje sokkal magasabb lenne a világóceán nélkül. ami kulcsszerepet játszik a globális szénciklusban.
Az óceán felveszi és elraktározza a szén-dioxidot, kivonva a gázt az atmoszférából,
amit „élő anyaggá" változtat, és eloszlatja a tenger mélyebb rétegeiben. A fitoplanktonok - az óceán jól átvilágított felszínközeli zónájában élő fotoszintetizáló növényi egysejtűek – abszorbeálják az atmoszférikus szén-dioxidot.
A fitoplanktonok a napfényt használják fel ahhoz, hogy táplálékot állítsanak elő, és ennek során szén-dioxidot nyelnek el illetve oxigént bocsátanak ki, ez a fotoszintézis lényege. Amikor a fitoplanktonok elpusztulnak, vagy más tengeri élőlények, mint például a zooplanktonok elfogyasztják őket, illetve amikor ezek is elpusztulnak, biológiai törmelékké úgynevezett „tengeri hóvá" válnak.
Ez a szénben gazdag szerves anyag, a „tengeri hó" pedig szitálva mélyebbre hullik az óceánban.
Azonban a fitoplanktonok képessége, hogy elnyeljék a szén-dioxidot, attól függ, mennyi napfény képes behatolni az óceán mélyebb rétegeibe. A kutatók klorofill-fluoreszcencia érzékelő technikával megmérték az óceán viszonylag jobban átvilágított felszínhez közeli régióját, az úgynevezett epipelágikus zónát, vagy fotikus övet. Ezzel a technológiával a fotoszintetikus fitoplankton jelenlétét keresték az óceán mélyebb rétegeiben.
A kutatók azt találták, hogy az eufotikus zóna - ahol a legtöbb tengeri faj él - mélysége világszerte szignifikánsan változik. Felfedezésüket a korábbi BCP tanulmányok adataival kombinálva a szerzők képesek voltak megbecsülni az alászálló szénrészecskék mennyiségét, és azt találták, hogy körülbelül kétszer annyi szén nyelődik el az óceánba, mint amit a korábbi becslések mutattak.
Dr. Ken Buessler, a tanulmány vezető szerzője, az amerikai Woods Hole Oceanográfiai Intézet geokémikusa szerint, ha újfajta szemlélettel elemezzük ugyanazokat az adatokat, akkor az óceánnak a szénfeldolgozásban illetve a klímaszabályozásában betöltött szerepéről a korábbiaktól nagyon eltérő rálátását kapjuk.
Ezt az új technikát alkalmazva képesek leszünk finomítani a modelleket,
amelyek így már nem csak azt mutatják meg, hogy néz ki az óceán ma, hanem azt is, hogyan fog kinézni a jövőben, ugyanis a világóceánban elnyelődő szén mennyisége komoly hatást gyakorol a globális klímára.
A kutatók úgy gondolják, hogy az általuk kidolgozott új módszerrel pontosabb klímamodelleket lehet majd készíteni, amivel egy hatékonyabb globális klímapolitika kialakítását is elősegíthetik. Az óceánok védelme a klímaváltozás szempontjából is nagyon fontos feladatnak számít. A vizek szén-dioxid tartalmát többféle biogén (biológiai eredetű) és abiogén tényező növelheti.
A szén-dioxid a hőmérséklettől, kémhatástól és számos egyéb más hatástól függően különböző formákban lehet jelen a vízben, például karbonát-ionként, melyet a mészvázas állatok – így a korallok – beépítenek a vázukba.
Azonban, ha túl sok szén-dioxid kerül a világóceánba, megváltozik a tengervíz kemizmusa is, a víz fokozatosan elsavasodik, ami - többek között – feloldja a mészvázakat.. A tengervíz elsavasodás ezért az egész óceáni ökoszisztémára negatív hatást gyakorol.