A második világháború utáni két szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok versengése az 1950-es évektől a világűrre is kiterjedt. A versenyfutás első szakaszában a szovjetek bizonyultak eredményesebbnek: 1957. október 4-én ők állították pályára a Szputnyik-1-et, az első műholdat, majd ugyancsak ők juttattak először élőlényt, Lajka kutyát a kozmoszba, sokkolva a kudarcokhoz nem szokott, presztízsveszteséget is elszenvedő Amerikát.
A vetélytársukat rendre leköröző szovjetek a következő szakaszt is megnyerték; az első ember , aki kijutott a világűrbe, szintén szovjet állampolgár volt.
Jurij Alekszejevics Gagarin 1934. március 9-én született a szmolenszki körzet egy kis községében, Klusinóban.
Apja bútorasztalosként, anyja fejőnőként dolgozott a helyi termelőszövetkezetben. Kisfiúként vészelte át a második világháború alatti és utáni nehéz éveket, a német megszállás idején, 1941 novemberétől egy sárkunyhóban kellett lakniuk, mert a házukba egy német tisztet szállásoltak el. Sokat éheztek, idősebb testvéreit kényszermunkára hurcolták Lengyelországba.
A háború után a család Szmolenszkbe költözött, ahol az ifjú Gagarin folytatta középiskolai tanulmányait. 1951-től öntőmunkásnak tanult, majd a szaratovi műszaki főiskolára iratkozott be, ott szeretett bele a repülésbe. Csatlakozott a munkásfiatalok repülőklubjához, majd felvételizett az orenburgi repülőiskolába,
ahol 1957-ben első osztályú minősítéssel avatták pilótává.
Abban az évben megnősült, házasságából két lánya született. 1959-ben ő is jelentkezett az űrkutatási programba, és a többlépcsős válogatási folyamat után háromezer jelölt közül került be a húsz kiválasztott közé.
Az űrhajózási állami bizottság 1961 tavaszán úgy döntött, hogy Gagarin indulhat elsőként az űrbe, vélhetőleg ebben az is közrejátszott, hogy társai közül ő volt a legalacsonyabb és a legkönnyebb, így jobban elfért a Vosztok-1 szűkös kabinjában és az űrhajónak kisebb súlyt kellett vinnie.
A legenda úgy tudja, az első számú jelölt valójában German Tyitov volt, de Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára bekérette a jelöltek tablóját, és a fotogénebb Gagarin képére bökött rá, mondván, hogy ő repül.
A világtörténelem első űrhajósa 1961. április 12-én közép-európai idő szerint 7 óra 7 perckor startolt el Bajkonurból, a Vosztok-1 hordozórakéta ágyúgolyóhoz hasonló gömb alakú űrkabinjában. A Földet óránként 28 ezer kilométeres sebességgel, 181 és 327 kilométer közötti magasságban 108 perc alatt kerülte meg, majd 9 óra előtt 5 perccel Szaratov közelében ejtőernyővel épségben landolt.
Az út során Gagarin jól érezte magát, ceruzával jegyzetelt a fedélzeti naplóba, illetve magnetofonra mondta benyomásait.
Ma már tudjuk, hogy korántsem volt problémamentes Gagarin űrrepülése.
A Vosztok-1 a tervezetthez képest jóval magasabban állt pályára, és a visszatérés közben is felmerültek súlyos problémák. Amikor Gagarin elkezdte a fékezést Egyiptom felett, nem sikerült leválasztania az űrkabint a műszaki egységtől, ami miatt a kabin rázkódni és pörögni kezdett.
A fékezési manőver ezért nem a tervek szerint alakult, az űrkabin a számítottnál nagyobb sebességgel érte el az atmoszférát, és csak nehezen, izzó tűzgolyóként fékeződött le. Gagarin testére óriási nyomás nehezedett, amit a csodával határos módon mégis túlélt.
Sikerült időben katapultálnia, és ejtőernyőjén függve a Volgához közeli Szmelovka falu mellett egy szántófölden ért földet.
A szenzációs hírt a szovjet propaganda alaposan kihasználta a kommunista rendszer felsőbbrendűségének bizonyítására. A világ első űrhajósát már útja közben őrnaggyá, visszaérkezése után pedig ezredessé léptették elő, megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést és a Lenin-rendet is. Gagarin afféle két lábon járó propagandafegyverként beutazta az egész világot (1961-ben Magyarországra is ellátogatott).
A nyílt arcú, egyszerű és szerény fiatalember mindenhol rokonszenvet keltett, számtalan kitüntetésben részesült, még ásványt, aszteroidát és a Holdon egy krátert is elneveztek róla.
A rendszer számára rendkívül értékessé vált Gagarint eltiltották a repüléstől, sőt, még az autóvezetéstől is,
mint "veszélyes tevékenységtől". A szovjet űrhajósok egységének parancsnoka, majd a később róla elnevezett kiképzőközpont parancsnokhelyettese lett.
Nehezen viselte a hirtelen jött népszerűséget, ami miatt a családi élete is a megromlott.
Csak Hruscsov bukása után, 1968-tól repülhetett ismét vadászgéppel.
Jurij Gagarin 1968. március 27-én máig tisztázatlan körülmények között egy kétszemélyes MiG-15 UTI gyakorlógép fedélzetén másodmagával halálos kimenetelú légi baleset áldozatává vált.
A mindössze harmincnégy évet élt Gagarin kozmikus repülése új korszakot nyitott az emberiség történelmében, emlékére 1962 óta április 12. az űrhajózás napja.
A szovjet propaganda fölösleges, de megszokott titkolózásának következményeként azonban még ma is akadnak, akik kétségbe vonják, hogy egyáltalán repült-e Gagarin, és ha igen, akkor valóban elsőként repült-e, vagy csak ő érkezett vissza először olyan állapotban, hogy ünnepélyesen fogadni lehetett a moszkvai Vörös téren. A titkolózásban és agyonhallgatásban élenjáró szovjetek közleményeit ezért sokan még akkor is megkérdőjelezték,
ha azok történetesen megfeleltek a valóságnak.
A Gagarin űrrepülésével kapcsolatos összeesküvés-elméletek gyökerei alapvetően ebben a hidegháborús paranoiában gyökreznek. A Gagarin előtt világűrbe jutott, és ilyen-olyan okból pórul járt, állítólagos szovjet asztronauták közül talán a világhírű repülőgép-tervező, Szergej Iljusin fia, Vlagyimir Iljusin alezredes (később tábornok),
a Szuhoj-cég berepülőpilótájával kapcsolatos összeesküvés-elmélet a legismertebb.
A bennfentes konteó-gyárosok szerint Iljusin állítólagos űrrepülésére a Vosztok-1 indítása előtt öt nappal korábban, 1961. április 7-én került sor . Az alezredes leszállási manővere azonban rosszul sikerült, és a Szovjetunióval akkor már cseppet sem barátságos Kínai Népköztársaság területén landolt.
Az Iljusin összeesküvés-elméletben hívők szerint a kínaiak apró darabokra szedték szét az űrkabint, hogy megszerezzék a féltve őrzött szovjet űrtechnológiai titkokat.
Az Iljusin-konteó hívei arra is ismerik a magyarázatott, hogy mindez miért nem került nyilvánosságra;
a szovjeteknek több mint kellemetlen volt a fiaskó, a kínaiak pedig nem akarták nagydobra verni, hogy komoly technológiai ismeretek birtokába jutottak.
Az 1964-ben megbukott szovjet első titkár, Nyikita Szergejevics Hruscsov fia, 1998-ban a brit Horizons TV csatornának azt nyilatkozta, hogy Vlagyimir Sz. Iljusin mint kiképzett űrhajós, az 1960-as évek elején valóban egy évig Kínában tartózkodott, az Iljusin-konteó hívők ebben pedig a saját elméletük bizonyítékát látják .
A feltételezett, és kudarcba fulladt szovjet űrutazások "specialistái" szerint azonban korántsem csak Iljusin volt az egyetlen, aki még Gagarin előtt kijutott a világűrbe. Egyesek azt állítják, hogy
Pjotr Dolgov alezredes, a szovjet légierő kiképzett űrhajósa volt a legelső „kísérleti nyúl" 1960 októberében,
de ő nem élte túl az űrrepülést. A Gagarin űrrepülését megelőző második állítólagos kísérlet során 1960 decemberében Vlagyimir Zavadovszkij őrnagy űrhajója túl magasan állt orbitális pályára, ami miatt csak két héttel később sikerült a földi irányításnak lehoznia az űrkabint, a kozmonauta holttestével.
Az állatólagos harmadik kísérlet alkalmával 1961 februárjában már minden úgy ment, mint a karikacsapás, a hordozórakéta is tökéletesen működött, és Genagyij Mihajlov őrnagy pont az előre kiszámított magasságban állt orbitális pályára. A fékezőrakéták kifogástalanul működtek a landolási manőver során,
de Mihajlov őrnagy szívinfarktust kapott,
és már csak holtan érkezett vissza a földre, legalábbis a Mihajlov-konteó szerint.
Sem az 1990 után megnyílt titkos szovjet archívumok, sem az egykori szemtanúk, de a komoly szakértők sem támasztanak alá semmit ezekből a magukat makacsul tartó legendákból;
így mindörökre Jurij Gagarin marad az első ember, aki a világűrben járt.
Az űrkutatásra óriási erőket összpontosító Egyesült Államok 1969-ben vágott vissza a Szovjetuniónak az űrversenyben , amikor július 20-án Neil Armstrong személyében amerikai űrhajós lépett elsőként a Hold felszínére.
A versengést napjainkra már az együttműködés váltotta fel; a Nemzetközi Űrállomást közös erővel építették és használják a mai űrhatalmak, köztük a Szovjetunió örökébe lépett Oroszország.
Felhasznált források:
MTI/MTVA Sajtóarchívum,
Oberg, James, Uncovering Soviet Disasters,
Schuminszky Nándor: A legendák sosem halnak meg, MCSE, 2002.