A legtehetősebb 5 százalék - az úgynevezett "szennyező elit" - 37 százalékban járult hozzá a kibocsátásnövekedéshez 1990 és 2015 között - írja a BBC News.
A jelentést a Cambridge-i Fenntarthatósági Bizottság készítette, amely azt vizsgálta, hogy miként lehet a leghatékonyabban fokozni a szén-dioxid-kibocsátás visszaszorítására irányuló erőfeszítéseket.
A kritikusok szerint azonban az emissziócsökkentést technológiai fejlesztésekkel, nem pedig - várhatóan - népszerűtlen intézkedésekkel lehet gyorsítani.
A jelentés vezető szerzője, a Sussexi Egyetemen dolgozó Peter Newell szerint a testület teljes mértékben támogatja a technológiai fejlődést és a hatékonyabb termékeket, ugyanakkor egyértelműen látszik, hogy drasztikusabb erőfeszítésekre van szükség, mert a kibocsátás egyre növekszik.
A professzor szerint muszáj visszaszorítani a túlfogyasztást és ezt a "szennyező elit" körében kell kezdeni.
"Ezek az emberek repülnek a legtöbbet, vezetik a legnagyobb autókat és élnek a legnagyobb otthonokban, amelyeknek a fűtése nem okoz problémát számukra, ezért nem is aggódnak amiatt, hogy megfelelően szigetelt-e az otthonuk vagy sem. Ők azok az emberek, akik igazán megengedhetnék maguknak a jó hőszigetelést és a napelemek használatát, ha akarnák" - mondta a szakember.
Newell szerint a klímaváltozás problémája akkor kezelhető, ha mindenki azt érzi, hogy részese egy kollektív erőfeszítésnek, a gazdagok részéről ez azt jelentené, hogy a kevesebb fogyasztással mutatnak példát a szegényebb embereknek.
"A sokat repülő gazdag emberek azt gondolhatják, hogy ellensúlyozni tudják a kibocsátásukat faültetésekkel és a szén-dioxid megkötését szolgáló egyéb projektekkel. Ezek a kezdeményezések azonban erősen vitatottak és nem hatékonyak" - húzta alá a professzor, megjegyezve, hogy a gazdagoknak egyszerűen kevesebbet kell repülniük és autózniuk, még akkor is, ha elektromos SUV-t vezetnek, mert az is terheli az elektromos rendszert.
A bizottság jelentése szerint a párizsi klímaegyezmény célkitűzéseit nem lehet megvalósítani radikális életmódváltás és viselkedésbeli változások nélkül, amire elsősorban a társadalom leggazdagabbjainál van szükség.