A kutatók szerint a most felfedezett kő lehetett az egyike azoknak, amelyek Róma „pomeriumát" jelölték: egy szent földsávot a városfalakon belül és kívül, amelyekre más jogszabályok vonatkoztak. Az ókori római jog szerint a szent határokon belül minden Róma városának része volt, ahol tilos volt építkezni vagy gazdálkodni, és amelyen belül tilos volt például a fegyvertartás.
Róma városának alapítása épp ezen határ létrehozásával kezdődött
– mondta Claudio Parisi Presicce, a Római Régészeti Múzeumok igazgatója a felfedezést bejelentő sajtótájékoztatón júliusban, amit a LiveScience online tudományos portál idéz.
Peter Wiseman, az Egyesült Királyságbeli Exeteri Egyetem klasszikusok emeritus professzora emlékeztetett, hogy a pomeriumot az időszámítás előtti 8. században Romulus, Róma legendás alapítója határozta meg elsőként, aki a határt egy szent ökör által vontatott ekével húzott barázdával jelölte ki. Maga a barázda így jelölte meg a város ősi határát, amelyet úgy neveztek, hogy pomerium, ami a „pos moerium" szókapcsolatból ered, és ami azt jelenti, hogy „a fal mögött".
A legenda szerint amikor Romulus ikertestvére, Remus gúnyolódva átugrotta a pomeriumot, Romulus dühében ölte meg őt.
A szakemberek eddig tíz ilyen szent jelölőkövet találtak, a legutóbbit több mint száz éve. Egy latin felirat a kövön azt mutatja, hogy azt a szent sáv mentén, Krisztus után 49 körül helyezhették ki, amikor Claudius császár kiterjesztette a város határait.
A város pomériájának szimbolikus jelentése is volt, és az ókori Róma történetében többször átrajzolták.
Az ókori Róma város körüli szent határ fogalma a tudósok szerint az etruszkoktól származhat, akik a régióban éltek, és akik befolyásolták az utánuk érkező rómaiak gondolkodását. Úgy gondolják, hogy amikor Romulus megrajzolja a pomeriumot, akkor alapvetően elválasztotta a várost a pusztától és a múltjától is, ami a határokon „kívül maradt".