A part menti vizekben akár öt kilogramm makroműanyag is lehet

űanyag pellet egy partra mosódott, elpusztult halban a Wellawatta közelében, Srí Lankában

Egy új tanulmány szerint a Földközi-tenger szinte minden országában van legalább egy olyan védett terület, ahol a makroműanyagok több mint fele egy másik országból származik. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a műanyagszennyezés nemzetközi problémává nőtte ki magát, és ennek megoldásához nemzetközi együttműködésre van szükség.

A műanyag darabok akár óriási távolságokat is megtehetnek

Lassan, de biztosan a műanyagszennyezés vált napjaink egyik legnagyobb környezetvédelmi problémájává, amely mára összevethető a klímaválsággal és a túlhalászás problematikájával. Ám míg a közelmúltban végzett kutatások nagy része a mikroműanyagokra összpontosított, a Frontiers tudományos szaklapban publikált, új kutatás azt vizsgálta, hogy

az öt milliméternél nagyobb makroműanyagok (műanyagdarabkák) hogyan hatnak a tengeri ökoszisztémára, amikor az élőlények lenyelik azokat vagy belegabalyodnak a műanyagszemétbe; gyakran drámai következményekkel.

űanyag pellet egy partra mosódott, elpusztult halban a Wellawatta közelében, Srí Lankában Forrás: Saman Abesiriwardana/Pacific Press/Rex/Shutterstock

A műanyag darabok akár óriási távolságokat is megtehetnek, és messze jutnak az eredeti forrásuktól, veszélyeztetve a vadon élő állatokat és élőhelyeiket a tengeri területeken. Az Északi-sarkvidéken, a Csendes-óceánon és az Atlanti-óceánon végzett korábbi tanulmányok már kimutatták, hogy

a védett tengeri területeket (MPA) erősen érinti a műanyagszennyezés.

Az új tanulmányban kutatók egy csoportja a Földközi-tengerre összpontosított, amely a világ egyik legszennyezettebb régiója, és amely történetesen a biodiverzitás egyik legfontos pontja. Európa, Afrika és Ázsia számos országa „osztozik" rajta, ami nagy különbségeket okoz a kormányzás, a politika és a kultúra tekintetében, és ami megnehezíti a tengeri ökoszisztémák közös szabályozásának végrehajtását.

A műanyag „láthatatlan" ellenségként viselkedik

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 2020-as jelentése szerint évente körülbelül 229 ezer tonna műanyag szivárog a Földközi-tengerbe: mindez körülbelül 500 szállítókonténernek felel meg. Ez a szakemberek szerint nagyjából olyan, mintha másfél konténernyi műanyagot egyenesen a tengerbe dobnánk. A legnagyobb műanyagszennyezők között találjuk Egyiptomot, Olaszországot és Törökországot, főként a rosszul kezelt hulladék és a nagy tengerparti városok miatt.

A Queensland partjainál talált álcserepesteknősök és közönséges levesteknősök több mint 80 százaléka evett műanyagot Forrás: Jonas Gratzer/LightRocket/Getty Images

Bár a védett tengeri területeket korlátozások védik más fenyegetésekkel, például a turizmussal szemben, a műanyag „láthatatlan" ellenségként viselkedik

– mondta Dr. Yannis Hatzonikolkis, a tanulmány vezető szerzője a ZME Science online tudományos portálnak.

A kutatók hároméves, 2016-tól 2018-ig tartó szimulációt végeztek a műanyag részecskék eloszlását illetően a Földközi-tengeren. Olyan „részecskesodródási modellt" alkalmaztak, amely figyelembe veszi a fő diszperziós folyamatokat, például a szeleket és az áramlatokat, de a műanyag részecskék három szárazföldi forrását, a szennyvízkibocsátást, a folyókat és a városokat is magában foglalja.

Az eredmények azt mutatták, hogy a tengerparti övezeteket sújtották leginkább a makro- és mikroműanyagok.

Mivel az MPA-k általában közelebb vannak a part menti övezetekhez, itt több műanyaghulladék halmozódott fel, mint a tengeri vizeken. A legtöbb műanyagot szárazföldi forrásokra vezették vissza, ami azt jelenti, hogy a problémát a forrásnál kell kezelni. A vizsgálat szerint a makroműanyagok átlagos koncentrációja a part menti vizekben meghaladta az öt kilogrammot négyzetkilométerenként, míg a tengeri vizekben 1,5 kilogrammot.