A népcsoport a közös nahuatl nyelvet beszélte, mert a taraszk nyelv használata a nemesség kiváltsága volt. Központtá Tzintzuntzan települését választották, ahol templomokat és kör alakú piramisokat építettek, amihez alépítményeket emeltek.
A tacámbarói prérifarkasembert közel harminc évvel ezelőtt fedezték fel a vízelvezető munkálatok során itt, a Tacámbaro de Codallos településen található Llanos de Canícuaro negyedben.
Az ókorban a taraszki civilizáció itt építette fel Tzintzuntza városát, ami a helyiek nyelvén annyit jelentett, mint a „kolibrik helye".
A szobor egy prérifarkast ábrázol, aki egy 1,08 méter magas és 45 centiméter széles bazalt trónon ül.
A műalkotás mindeddig magántulajdonban volt, ám most az INAH visszaszerezte a mexikói műemlékekről és régészeti, művészeti és történelmi övezetekről szóló szövetségi törvény értelmében.
Tzintzuntzanban és Ihuatzioban prérifarkas és egy tucat prérifarkasember alakzatot fedeztünk már fel, amelyek formájukban nagyon hasonlóak a tacámbaróihoz, de általában kisebbek, mindössze 40-50 centiméteresek
– mondta José Luis Punzo régész a HeritageDaily online portálnak. – Tudjuk, hogy Tzintzuntzan utolsó urai az úgynevezett uacúsecha, tehát a „sas nemzetsége" voltak, akik azt a Relacion de Michoacán című könyvet írták, amely leírja a mexikói Michoacán lakóinak szokásait a spanyol hódítás előtt.
Hozzátette: emellett volt egy másik nagy városuk is a Pátzcuaro-tónál, Ihuatzio azt jelenti, hogy „prérifarkasok helye", ahol a legtöbb szobrot találták.
A szakembereknek az az egyik hipotézise, hogy a prérifarkasember szobrok azt a dinasztiát jelképezhetik, amely az adott helyet uralta.