Az öregedés mindannyiunk testére hatással van, egyes emberek szervezete azonban a kor előrehaladtával gyorsabban épül le, mint másoké, így ki vannak téve a korai halál kockázatának.
Létezik egy gépi tanuláson alapuló módszer, amely során pusztán a retina vizsgálatával meg lehet állapítani egy személy tényleges, biológiai korát. A metódus azért is forradalmi, mert általa megjósolhatjuk a páciens egészségi állapotának jövőbeli változásait.
Az algoritmust már korábban tesztelték a szakemberek az Egyesült Királyságban élő középkorúakon és időseken, az eredményeket a British Journal of Ophthalmology című szaklapban hozták nyilvánosságra.
Azt találták, hogy a program 3,5 év leforgása alatt közel 47 000 alany életkorát tudta megállapítani. Tíz évvel a kutatás után a vizsgált csoportból 1871-en haltak meg, az ő retinájuk rosszabb állapotban volt, mint a többi önkéntesé.
Példának okáért ha a gép szerint egy személy retinája egy évvel idősebb volt, mint a tényleges kora, akkor a következő 11 évre vetítve a bármilyen okból bekövetkező halál kockázata 2 százalékkal emelkedett. A keringési betegségeknél és a ráknál viszont nem volt annyira pontos az előrejelzés.
Az eredmények elsősorban megfigyelésen alapulnak, és még nem tudni, biológiai szinten mi szabályozza ezt az összefüggést.
Mindenesetre a tanulmány megállapításai egybevágnak azokkal a régebbi felfedezésekkel, amik szerint a retina különösen ki van téve az öregedés okozta károsodásoknak.
Habár a gépi intelligencia nem jelezte annyira pontosan előre a szív- és érrendszer okozta halálozásokat, ez nem feltétlenül a módszer hibája. Az utóbbi években számos olyan készítmény került forgalomba, amik javítják a keringési rendellenességgel küzdők túlélési esélyeit, és ez az előrelépés szignifikánsan befolyásolhatta az eredményeket. Köztudott, hogy a látószövet sok eret és ideget tartalmaz, így tanulmányozása bizonyosan fontos információkat adhat a szív és az agy egészségi állapotáról.
Természetesen léteznek más lehetőségek is a tényleges biológiai életkor megállapítására, azonban az agyi képalkotás és a különböző genetikai vizsgálatok pontatlanabbak, költségesebbek, időigényesebbek, és nem utolsósorban invazívabbak lehetnek a retina tanulmányozásánál.