Ezek az emberek az utolsó jégkorszak során is jól boldogultak

Az Ohalo II lelőhely felvétele

Az Ohalo II néven emlegetett, izraeli lelőhelyet tanulmányozó régészek egy korábban víz alá süllyedt, 23 500-22 500 éves halász-vadász-gyűjtögető táborhelyet vizsgáltak a Galileai-tenger partján. Eredményeik azt sugallják, hogy az ősi lakosok az utolsó jégkorszak végén is jól boldogultak, pedig az utolsó gleccsermaximum idején a jégtakarók extrém módon befolyásolták a Föld klímáját, szárazságot, elsivatagosodást és a tengerszint jelentős csökkenését okozva.

Ironikus módon az izraeli Ohalo II lelőhelyet akkor fedezték fel, miután aszályos körülmények között több méterrel csökkent a Galileai-tenger vízszintje 1989-ben. Az ásatásokat a szakemberek 1989-1991 között, majd 1998-2001 között végezték.

A 2000 méteres lelőhelyen hat ovális kefekunyhó maradványait, szabadtéri tűzhelyeket, egy felnőtt férfi sírját, valamint különféle berendezési tárgyakat és szemétdombokat találtak.

A Jeruzsálemi Hebrew University (HU) Régészeti Intézetének csapata a PLOS ONE tudományos szaklapban publikálta új tanulmányát, amiben a kutatók az étrendet és az állati részek kiterjedt felhasználását vizsgálták, hogy meghatározzák ezen ősi lakosok jólétét és életmódját.

Az állati maradványok bőségének, változatosságának és felhasználásának alapos elemzése révén a csapat arra a következtetésre jutott, hogy az Ohalo II-ben élő emberek túlélték az utolsó jégkorszakot és közben fejlődni is tudtak,

míg a legtöbb korabeli kontinensen szinte éheztek az emberek a szélsőséges időjárási körülmények miatt.

Az Ohalo II lelőhely felvétele Forrás: Iris Groman-Yaroslavski - CC BY 2.5

A helyszínen felfedezett 22 ezer állatcsont, köztük gazellák, szarvasok, mezei nyulak és rókák alapos elemzése, valamint az ott talált elszenesedett növényi maradványok, illetve kovakő eszközök és a robusztus táplálkozásra és életmódra utaló gabonaszemek alapos analíziséből a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy

az Ohalo II más képet mutat a megélhetésről, mint a legtöbb korabeli lelőhely.

A HeritageDaily online tudományos portálnak nyilatkozó kutatók úgy vélik, hogy a helyszínről származó leletek nem az élelmiszerek elérhetőségének csökkenését jelzik, hanem inkább az élelmiszerforrások gazdag sokféleségét. Hozzátették: ezzel azonban az Ohalo II egy csodálatos példája lehet a valódi, széles spektrumú gazdálkodásnak az utolsó jégkorszakban, a felső paleolitikum és a neolitikum közötti időszak legelején.