Decemberben a régészek röntgensugarak segítségével tárták fel egy viking kard díszes markolatát, amely erősen korrodált és koszos volt. Az így kapott képek a fegyvert új megvilágításban mutatták be, és feltárták az eszköz feltűnő díszítését is.
Ahogy arra a szakemberek rámutattak, a kard egy viking kincstár részét képezte, amelyet még 2015-ben tártak fel egy temetkezési helyen, Skóciától északra, az egyik Orkney-szigeten.
A fegyver ekkor nagyon rossz állapotban volt és a régészek attól tartottak, hogy a rozsda és szennyeződés eltávolítása helyrehozhatatlanul károsítja azt. Ezért döntöttek úgy, hogy más módszerhez folyamodnak. Belátták, hogy csak úgy láthatják, hogyan nézhetett ki eredetileg a kard, ha röntgensugárzással elemzik azt.
A röntgenfelvételek végül felfedték, hogy a fegyvert valójában egy összetett, nyolcszögekből és pasztillákból (gyémánt formájú) álló méhsejt mintázattal díszítették a kard védőburkolatán.
A kutatók a kard pengéjén emellett ásványos anyagokkal impregnált, fa hüvely részleges maradványait is megtalálták.
Novemberben egy amatőr régész fémdetektorral fedezett fel Svájcban egy díszes tőrt, amely egy római katonáé lehetett, mintegy kétezer évvel ezelőtt. A lelet egy régészcsoportot vezetett a helyszínre, akik azután
több száz műtárgyat tártak fel egy eddig „elveszettnek" hitt csatatérről, ahol római légiósok harcoltak a rhaeti harcosokkal, miközben Róma meg akarta szilárdítani a hatalmát a területen.
A régészek úgy vélik, hogy az egyik légiós szándékosan temethette el a tőrt a csata után, a győzelem jeléül. Csak négy, ehhez hasonló eszközt találtak eddig az egykori római területeken, és mindegyikhez olyan jellegzetességek köthetők, mint a kereszt alakú fogantyú.
Májusban a régészek egy csontból készült nyílhegyet tártak fel az ókori filiszteus Gát városában, amely állítólag Góliát, a Dávid király által megölt óriási harcos otthona volt.
A héber Biblia szerint a Krisztus előtt 842-től 800-ig, Arám királyságában uralkodó Hazáel nevű király meghódította Gátot (más néven Tell es-Safi-t), még mielőtt Jeruzsálembe vonult volna.
Hazáel, Arám királya felment, megtámadta Gátot, és elfoglalta. Aztán megfordult, hogy megtámadja Jeruzsálemet"
– írja a Királyok Könyve az eseményről.
A régészek úgy vélik, hogy az alsóváros egyik utcájának maradványaiban talált nyílhegyet, a város védői lőhették ki, hogy megállítsák Hazáel csapatait a város elfoglalása során.
Májusban a régészek felfedeztek egy 1600 éves vas kardot Görögországban. Ahogy arra rámutattak, a „rituális gyilkos eszközt" összehajtották, mielőtt eltemették volna egy katona sírjába, aki a római hadseregben szolgált.
A kardot és tulajdonosát a görögországi Thesszalonikiben, az ötödik századból származó, paleokeresztény bazilikában fedezték fel.
Az épületet még 2010-ben találták meg a szakemberek a metrópálya építése előtti ásatások során. Mindez arra késztette a kutatókat, hogy az ősi épületet Sintrivani bazilikának nevezzék, ami így a Sintrivani metróállomásról kapta a nevét.
Annak ellenére, hogy a férfit egy templomban temették el, a kardhajtogatás egy ismert pogány rituálé részét képezte, ami a tudósok szerint arra utal, hogy a katona eredetileg nem lehetett római, mivel a Római Birodalomban az emberek ekkorra már felvették a kereszténységet
– mutatott rá Errikos Maniotis, a projekt társkutatója és a görögországi Thesszaloniki Arisztotelész Egyetem Bizánci Régészeti Tanszékének doktorandusza a LiveScience-nek. – A meghajlított kard valószínűleg arra utal, hogy a katona „románizált gót vagy bármely más germán törzsből származott, aki zsoldosként szolgált a római császári erőknél".
Novemberben egy új tanulmány öt ritka, „vissza nem térő" bumerángról számolt be, amelyet Dél-Ausztráliában, egy száraz folyómederben találtak.
A leletet felfedező kutatók szerint valószínűleg az őslakosok használhatták őket a vízimadarak vadászata során, több száz évvel ezelőtt.
A szénizotópos kormeghatározás feltárta, hogy ezek az őslakosok körülbelül 1650 és 1830 között készíthették el a bumerángokat fából, még mielőtt az első európaiak felfedezték volna a területet. A kutatók a vadászat mellett azt is gyanítják, hogy a furcsa eszközöket ásásra, tűzgyújtásra és szertartások során, valamint kézi küzdelemre is felhasználhatták.
Mivel az őslakosok bumerángjai fából készültek, azok a levegő hatására gyorsan lebomlottak
– mondta akkor Amy Roberts, az adelaide-i Flinders Egyetem régésze és antropológusa. – Ez csak a hatodik alkalom, amikor régészeti környezetükben találtak ilyet.
Hozzátette: különösen ritka, hogy egyszerre több ilyet találjanak meg a szakemberek.
Áprilisban egy lengyelországi fémdetektor feltárt egy középkori kardot, amelyet valószínűleg az 1410-es grunwaldi csata során forgathatott egy harcos. A harcot a közös lengyel-litván hadsereg és a Szentföldre tartó keresztes hadjáratok idején alapított Német Lovagrend vívta, amely később az akkori Poroszország uralma alá került.
A 66 ezer katonából mindkét oldalon körülbelül 13 ezer hunyt el a véres ütközet során.
A kard egy hüvely, egy öv és két kés mellett rejtőzött a föld mélyén. Annak ellenére, hogy 600 évig hevertek a föld alatt, a műtárgyak mindegyike nagyon jó állapotban őrződött meg.
Márciusban egy izraeli kikötőben egy ősi bronzsisakot találtak, amelyet valószínűleg egy görög katona viselt a perzsákkal vívott háború során.
A sisak valószínűleg egy görög harcosé volt, aki a görög flotta egyik hadihajóján állomásozott, amely részt vett az országot akkoriban uraló perzsák elleni hadi konfliktusban
– magyarázta Kobi Sharvit, az Israel Antiquities Authority tengeri egység igazgatója. – A sisak korinthoszi típus, amelyet a görögországi Korinthosz városáról neveztek el, ahol először fejlesztették ki és állították elő, időszámításunk előtt a 6. században.
Hozzáfűzte: a sisak egyetlen bronzlapból készült, amelyet felmelegítettek és formára kalapáltak, ami anélkül tette könnyebbé az eszközt, hogy csökkentette volna az általa nyújtott védelmet.