A legutóbbi ásatás során a csapat egy emberi temetkezésre bukkant, ami Krisztus után 11. és 12. századból származik, és akit egy nagy ládára vagy egy kis házra emlékeztető faszerkezetben temettek el.
A temetkezés típusa megegyezik azokkal az úgynevezett kamrás temetkezésekkel, amelyeket a kora középkorban általában a magas státuszú személyekhez kapcsoltak,
míg a test kelet-nyugati elhelyezése alapján feltételezhető, hogy az elhunyt keresztény lehetett. A temetkezésen belül a régészek még két borostyángyűrűt, egy nagy bronztálat és egy bőrhüvelyben, bronz veretekkel ellátott vaskést tártak fel.
Ahogy arra a szakemberek rámutattak, a borostyán gyűrűk a test tengelyéhez képest szimmetrikusan helyezkedtek el,
míg a bronztálat az elhunyt lábai közé tették, amelyben fadarabok (valószínűleg a faszerkezetből származó mennyezet maradványai) voltak.
A tál és a késhüvely felületén a régészek szövettöredékeket vagy azok lenyomatait azonosították, míg a tál alatt kis bőrdarabkák voltak, amelyek nagy valószínűséggel az elhunyt lábbelijének maradványai.
Az elhunyt valószínűleg a helyi pomerániai elit képviselője volt
– mondta Dr. hab. Jerzy Sikora, a Lodzi Egyetem Régészeti Intézetének munkatársa a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Ostrowite fontos, de helyi hatalmi központ volt, amely a 11. és a 14. század között működött.
Hozzátette: meglehetősen kiterjedt településegyüttesnek számított, egy közeli szigeten található településsel, amelyet egy fahíd kötött össze a parttal.