A tudósok szerint kezelés nélkül folyadék gyűlhet össze a dobhártya mögött, ami látható csomót okozhat a koponyában, illetve halláskárosodást vagy akár életveszélyes gyulladást is jelent az agy külső membránján.
Míg ma egy fülműtét már rutineljárásnak számít, a 19. század közepe előtt ilyen operációt csak kétségbeesett életmentési kísérletek során hajtottak végre. És bár az ókori, Krisztus előtti első században született írások egyes értelmezései is utalnak már ilyen sebészeti beavatkozásokra, nehéz minderre bizonyítékot találni.
A most tett hátborzongató koponyafelfedezés arra utalhat, hogy hasonló eljárásokat akár több ezer évvel korábban is végezhettek.
Ebben az esetben a koponyát az El Pendónis Dolmen nevű temetkezési helyén találták meg a régészek, amelyet az időszámításunk előtti negyedik évezredben csontok nyughelyeként használtak.
Úgy tűnik, mintha több tucat holttest fejét, végtagjait és medencéjét szándékosan szétválasztották volna, a szakemberek szerint talán egyfajta „rituális kísérletként, hogy megtörjék az egyéniséget".
A Scientific Reports tudományos szaklapban publikált tanulmányban a szerzők úgy vélik, „kicsit túl jól végezték a munkájukat, mivel a koponyát csak önmagában találták meg, és nem sokat árul el a tulajdonosáról". A kutatók szerint egy nőé volt, de nehéz megmondani, hány éves koráig élhetett. A fogak hiánya és a koponyacsontjainak állapota alapján a kutatók úgy gondolják, hogy valószínűleg 35 és 50 közötti lehetett.
A szakemberek bizonyítékokat találtak arra is, hogy egyfajta durva, korai típusú fülműtéten esett át. Úgy gondolják, hogy talán komoly és fájdalmas fülgyulladástól szenvedett, mert egy érzéstelenítés nélküli, őskori füloperáció elviselhetetlenül fájdalmas lehetett.
Ahhoz, hogy átfúrják a koponya fül mögötti részét, a nőt szorosan le kellett fogni valami olyan anyagot adni neki, amely kellően elbódítja, hogy ne tudja érzékelni a külvilágot.
Bármi is történt, a tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a műtét valószínűleg sikerült.
Egyértelmű csontregeneráció és felépülés történt, ami a gyógyulási folyamat része
– emelik ki a tudósok a tanulmányban, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – Bár valószínűleg mindkét fülén műtétre lett volna szükség, de csak a nő bal oldalán láthatók még mindig a „V" alakú, vágott késnyomok.
Az a tény, hogy ezek a jelek hiányoznak a jobb oldalon, arra utal, hogy ezek a sebek már begyógyultak, amikor a nő meghalt.
Ez lehet az ilyen típusú műtétek legkorábbi, dokumentált bizonyítéka, ezért valószínűleg az első ismert radikális mastoidectomia (középfülgyulladás miatt csont kitakarítása) az emberiség történetében.