Az Argas brumpti kelet-afrikai kullancsfaj figyelemreméltó hosszú élettartamát és ellenálló képességét éppen a közelmúltban tárta fel egy ritka, csaknem 60 éve készülő tanulmány, amit a Journal of Medical Entomology tudományos szaklapban publikáltak. A dokumentum önmagában is sajátos történetet mesél el, miközben a türelem erényeit is bemutatja a tudományban.
Az összetett kutatás már 1976-ban elkezdődött, amikor Julian Shepherd, a New York-i Binghamton Egyetem biológiai tudományok docense hat felnőtt nőstényt, négy felnőtt hímet és három A. brumpti nimfát gyűjtött be a kenyai Nairobi melletti barlangokból.
Úgy döntött, hogy a laboratóriumában, stabil körülmények között működő élőhelyen figyeli meg őket, ahol rendszeresen táplálta őket egerek, nyulak vagy patkányok vérével.
A fogságban tartott kullancsok éveken át „élvezték a szokásos lakomát", ám Shepard egy napon egyszerűen abbahagyta a „véradást".
A biológus akkor még nem is sejtette, hogy a kullancscsoportja még táplálék nélkül is túléli a következő éveket.
Ezeknek a kullancsoknak a bőre puha, ami ellentétben áll a parkokban és az erdőkben előforduló paraziták gyakori típusainál látható külső jegyekkel. Az Argas brumpti ráadásul
nem hordoz semmilyen betegséget, ám csípése olyan fájdalmas elváltozásokat okozhat, amelyek utóhatásai hónapokig, vagy akár évekig is fennmaradhatnak.
Természetes élőhelyükön ezek a kullancsok sekély barlangokban vagy sziklás területeken élnek, amelyeken kedvenc táplálékforrásaik, például kisebb-nagyobb emlősök és gyíkok is megfordulnak. A szakemberek szerint talán ez az örökké száraz, sivár, víz- és táplálékszegény környezet magyarázhatja az A. brumpti rendkívül hosszú élettartamát.
Mindig lenyűgöz ezeknek az élőlényeknek a környezetükhöz való hihetetlen alkalmazkodása
– mondta Shepherd egy közleményben, amit a ZME Science online tudományos portál idéz. – Ebben az esetben egy száraz környezetről van szó, ahol az állatok hosszú ideig nem jutnak vízhez, és egy olyan életmódról, amely során a kullancsoknak nagyon hosszú ideig kell várniuk a táplálékra.
A környezethez való alkalmazkodás magyarázatot adhat egy másik hihetetlen bravúrra. Négy évvel az utolsó eredeti kullancs elpusztulása után a nőstények további négy évig éltek.
Ezeket végül megetették, és Shepherd legnagyobb meglepetésére az egyik egyed lerakott néhány petét.
Ez a második generációs utód még ma is életben van és láthatóan egészséges a maga 26 évével.
Mindkét felfedezés rekordnak számít a kullancsfajok esetében.