Egy ohiói kisvárosban egy szegény család hetedik, legkisebb gyermekeként született, egyetlen családi öröksége az életét megkeserítő hallászavar volt. Iskolába csak öt évig, akkor is rendszertelenül járt: a magolás untatta, nemigen hallotta, amit a tanár beszélt, és hiperaktivitása miatt állandóan fegyelmezték.
Írni-olvasni otthon, anyjától tanult meg, ettől kezdve élete végéig falta a legkülönbözőbb témájú könyveket, rendkívüli memóriája révén mindent megjegyzett, amit olvasott.
A gyakorlatias és kiváló üzleti vénával rendelkező Edison már tizenkét évesen saját maga által írt, szerkesztett és kézi nyomdáján nyomtatott újságot árult a vonaton, a bevételt könyvekre és vegyszerekre költötte. Egy poggyászkocsiban laboratóriumot is berendezett, de amikor kísérletezés közben felgyújtotta a szerelvényt, rövid úton kidobták.
Később azt terjesztette, hogy halláskárosodását az a pofon okozta, amelyet a feldühödött kalauztól kapott.
Tizenöt éves korára kitanulta a távírászatot, de amikor a Morse-jeleket már kopogtatni kezdte a távíró, süketsége miatt egyre kevesebb munkát kapott, ezért 1868-ban Bostonba ment. Első találmányát, az elektromos szavazatszámlálót a politikusok közönye övezte, a New York-i tőzsdét viszont érdekelte az általa tökéletesített árjegyző készülék, amelynek terveit 40 ezer dollárért vették meg tőle.
Az alig huszonkét éves Edison az összegből két munkatársával kísérletezésbe kezdett Newarkban. Találmányait a legtöbbet ígérő vevőnek adta el, az üzeneteket egyszerre két irányba továbbító duplex távíróért az egyik nagy vasúttársaság 100 ezer dollárt fizetett. Edison, aki napi húsz órát dolgozott, 1871-ben megnősült: egyik csinos alkalmazottját vette el, akitől három gyermeke született.
Az egyre nagyobb laboratóriumot 1876-ban a New York melletti Menlo Parkba költöztette, s a következő évben előállt a szénpormikrofonnal, amely a telefon hangját tette érthetővé,
1877 decemberében pedig a hengeres fonográffal, amelyet kezdetben még híres tudósok is szemfényvesztésnek, hasbeszélő trükknek véltek.
1878-ban kezdett el a szénszálas villamos izzólámpával foglalkozni, amelynek előállításával már sokan próbálkoztak, hiába.
Saját bevallása szerint ekkoriban még Ohm törvényével sem volt tisztában, mégis akkora volt a hírneve, hogy a bejelentés után esni kezdett a világítógáz ára.
Kezdetben platinaszállal kísérletezett - de csak az alapanyag 50 ezer dollárjába került évente -, mígnem rájött, hogy alkalmasabb a szén. 1879 karácsonyán aztán kigyúltak a lámpák a laboratórium körüli parkban, és a sajtó „Arkhimédész óta a legnagyobb feltalálóként" ünnepelte Edisont.
Találmányának kiaknázására vállalatot alapított, ebből nőtt ki a General Electric Corporation. Hamarosan megépítette a világ első villamos erőművét, az ő érdeme az első élvezhető minőségű mozgóképvetítő berendezés, a perforált szélű film, amelyen a képek egymás alatt sorakoztak, és egy fogaskerék segítségével megfelelő gyorsasággal mozoghattak a vetítőfény előtt,
cége készítette az első cselekményes filmet A nagy vonatrablás címmel.
Barátja és csodálója volt az autógyáros Henry Ford, akinek kérésére akkumulátort tervezett a T-modell elektromos önindítójához. Az első világháború idején a haditengerészet a benyújtott találmányok elbírálására kérte fel, de az erőszakot gyűlölő Edison erre csak védelmi célú fejlesztések esetén volt hajlandó.
Talán meglepő, de csak egyetlen valóban tudományos felfedezést tett: az Edison-jelenség, a termikus emisszió csak évtizedekkel később, az elektroncsövek megalkotásában vált fontossá.
Kudarcot is csak egyszer vallott: az elektromosság terén a kis feszültségű egyenáramra esküdött, de végül a vetélytársa, George Westinghouse által pártolt nagyfeszültségű váltóáram lett a szabvány. A két feltaláló vetélkedésének szomorú eredménye a villamosszék, melynek megalkotására a New York-i polgármester kérte fel Edisont, aki ehhez (riválisát lejáratandó) nem egyen-, hanem váltóáramot használt. Nem számított rosszul: az első áldozat hosszas és sokakat felháborító agóniája után a kivégzést egy ideig úgy emlegették, hogy „megwestinghouse-olták".
Edison nem volt rendszeres, elemző elme, inkább mindent elolvasott, és minden részproblémára gyakorlati megoldást próbált találni. Rendkívül kitartó volt: amikor egyszer nyolcezer kísérlet után sem működött akkumulátora, csak azt mondta: legalább van nyolcezer dolgunk, amiről tudjuk, hogy nem jó. Híres mondása szerint „a lángelme egy százalék ihlet és kilencvenkilenc százalék veríték".
Egyedül vagy másokkal közösen 1093 szabadalom fűződik a nevéhez, és volt egy négyéves időszak az életében, amikor 300 találmányt jelentett be, azaz ötnaponta egyet.
Ő maga egyébként távolról sem a köztudatban élő magányos zseni volt, laboratóriumában törekvő és tehetséges tudósgárda dolgozott irányítása alatt. A túl tehetségeseket azért ő sem kedvelte, a horvát Nikola Teslát például hamar kirúgta, de az rögtön talált állást Westinghouse cégénél.
Egyénisége ellentmondásos volt: családjával és munkatársaival hol zsarnokként, hol vidám cimboraként viselkedett.
Kedvelte a nyilvánosságot és a szereplést, de sohasem tanulta meg a társasági viselkedést.
Edison 1931. október 18-án, nyolcvannégy éves korában halt meg a cukorbetegségéből eredő komplikációk miatt, a hír bejelentése után rövid időre világszerte kialudtak a villanylámpák. Nevét Alaszkában egy hegy, a világűrben egy aszteroida őrzi.
(MTVA Sajtóarchívum, Origó)