Egyes állatoknak nincs szükségük a szexre a szaporodáshoz

A szokatlan és széles pöröly valószínűleg mutáns eredetű, ám számos előnyt nyújt a pörölycápáknak

Nem minden állatfajnak van mindig szüksége hímekre a szaporodáshoz, sőt létezik olyan szalamandra, amelynek csak nőstényei vannak. Bemutatunk öt állatfajt, amely hímek nélkül is boldogul.

2001-ben a nebraskai Henry Doorly Állatkert és Akvárium munkatársai meglepve vették észre, hogy egy újszülött kerekfejű pörölycápa (Sphyrna tiburo) úszik az egyik akváriumban. A tartályban három fiatalon befogott nőstény pörölycápa élt, és három éve nem találkoztak hímmel.

A jelenségre több magyarázat is született, például, hogy az egyik nőstény egy korábbi párzásból spermiumot raktározott. 2007-ben végül genetikai vizsgálatot végeztek, és kiderült, hogy az egyik nőstény szűznemzéssel szaporodott, vagyis a kiscápa klónja volt anyjának. Ekkor azonban a kiscápa már rég elpusztult, ugyanis egy tüskés rája megölte.

A szokatlan és széles pöröly valószínűleg mutáns eredetű, ám számos előnyt nyújt a pörölycápáknak Forrás: Grindtv

Az ivaros szaporodás során az utódba egy-egy kromoszómakészlet kerül mindkét szülőből, amelyek génállománya nem teljesen azonos (az egyes gének változatai, az allélok eltérőek lehetnek). Az ivartalan szaporodáskor, szűznemzéskor viszont mindkét kromoszómakészlet ugyanattól a szülőtől (az anyától) származik.

A komodói varánuszoknál (Varanus komodoensis) a szűznemzést első alkalommal a brit chesteri állatkert Flora nevű nőstényénél jegyezték fel. Flora sosem találkozott hím varánusszal, és a genetikai tesztek igazolták, hogy a 2007 januárjában kikelt kicsinyei az önmegtermékenyítésnek köszönhetik életüket.

A komodói varánuszoknál a szűznemzés csak hím utódokat eredményezhet. Az emlősökkel ellentétben náluk a nőstények rendelkeznek két különböző kromoszómával (ZW), míg a hímek két azonossal (ZZ). Szűznemzésnél ezért a keletkező embriók vagy két hím (ZZ), vagy két női (WW) kromoszómával rendelkezhetnek, ám utóbbiak életképtelenek, és nem fejlődnek ki.

Az egyik fiatal komodói varánusz, amelyik szűznemzéssel született a Chesteri Állatkertben Forrás: Wikimedia Commons/Chester Zoo

Az egyre szaporodó példák ellenére sok kutató még mindig úgy gondolja, hogy a szűznemzés elsősorban a fogságban tartott állatoknál fordul elő. Amerikai kutatók ugyanakkor fogtak már a vadonban olyan vemhes kígyót, amelyről utólag kiderült, hogy szűznemzéssel szaporodott. Vagyis a nőstények eldönthetik, hogy egy hímmel párosodva vagy önmegtermékenyítéssel szaporodnak.

Szintén a szűznemzést választotta a dubai Burj Al Arab akvárium leopárdcápája (Triakis semifasciata), mely annak ellenére, hogy hím társaság nélkül él, 2007 óta rendszeresen rak tojásokat (a porcos halak vagy elevenszülők, vagy tokkal körülvett ikrát raknak, ezt hívják cápatojásnak). Az akvárium munkatársai kimenekítették a tojásokat az akváriumból (mielőtt a többi hal megette volna azokat), és néhányat sikerült is kikeltetni. A kiscápák csak félig voltak klónok, ugyanis az anya két kromoszómakészletéből csak az egyiket örökölték, és az duplázódott. Emiatt sokkal érzékenyebbek a genetikai mutációkra, mint az ivaros úton keletkező utódok.

Kék foltos szalamandra (Ambystoma laterale) Forrás: flickr

A kék foltos szalamandra (Ambystoma laterale) számára a szűznemzés nem választható, hanem ez az egyetlen szaporodási mód. Éppen ezért a fajnak nincsenek is hím példányai. Ugyanakkor a petéket spermiummal aktiválni kell, és ezért más fajok hímjeivel párosodnak. A nőstény utódok azonban semmit nem örökölnek a hímektől. A jelenséget gynogenezisnek hívják, és megfigyelhető a Magyarországra behurcolt ezüstkárásznál is. Jelenleg körülbelül 90 olyan fajt ismernek, amelynek csak nőstény példányai vannak, és így szaporodik.

Számos előnye van a hímek mellőzésének, nem kell például felkutatni őket, vagy nem kell aggódni a nemi úton terjedő betegségek miatt. Ennek ellenére nagyon kevés állatfaj váltott szűznemzésre. Ilyen például a kockás teju (Aspidoscelis tesselata), valamint néhány más teju és gekkófaj.

Sokáig úgy gondolták, hogy a szűznemzés ritkaságának oka, hogy így leromlik a genetikai változatosság. Néhány éve ugyanakkor kiderült, hogy a tejuk úgy tudják fenntartani a genetikai sokféleséget a szűznemzés során, hogy sosem párosítják a homológ kromoszómáikat (úgy, ahogy az ivarosan szaporodó fajok teszik egy-egy kromoszómakészletet véve mindegyik szülőtől), hanem az osztódáskor létrejövő leánykromoszómákat kombinálják.