Ezért tűztek bizarr módon emberi gerincet egy nádszálra Peruban

A csigolyákat felfűzték ezekre a nádszálakra

A perui Chincha-völgyben élők körülbelül 500 évvel ezelőtt nádszálakra fűzték a halottaik gerincét. Ezt az eddig többnyire ismeretlen gyakorlatot csak nemrég dokumentálták a régészek. Egy új tanulmány szerint mindez az európai gyarmatosítás során a halottak testének helyreállítására tett kísérletet jelezheti. A kutatók összesen192 ilyen csigolyatöredéket tártak fel, amelyek közé gyerekek maradványai is tartoznak.

Az Antiquity tudományos szaklapban publikált, új tanulmány eredményei azt sugallják, hogy a botokra tűzött csigolyák egyfajta közvetlen, rituális, bennszülött választ jelenthettek az európai gyarmatosításra.

Válság idején különös, halottakkal kapcsolatos viselkedést tapasztaltunk

– mondta Jacob L. Bongers, a tanulmány vezető szerzője és a East Anglia Egyetem régésze a Business Insidernek, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz.

A csigolyákat felfűzték ezekre a nádszálakra Forrás: Antiquity/ C. O'Shea

A tanulmány szerzői szisztematikus felmérést végeztek a Chincha-völgyben található mintegy 600 mauzóleumban, az úgynevezett chullpa-ról. Ahogy arra a kutatók rámutattak, voltak köztük kifosztott sírok is, amelyeket a régészek gyakran figyelmen kívül hagynak. A felmérés összesen 192 példáját tárta fel ezeknek a „csigolyáknak".

Ez a törődés egyfajta jele; vannak köztük felnőttek és fiatalkorújak, de gyerekek gerincei is, amelyek ezekre a nádszálakra vannak felfűzve

– magyarázta Jacob L. Bongers.

A csigolyák felfűzésére használt nád szénizotópos kormeghatározása a gyakorlatokat egy viszonylag szűk időszakra, az időszámításunk szerinti 1450-1650 körüli időszakra helyezi, amely az inka uralom végét és az európai gyarmatosítás kezdetét jelenti.

Ez az időszak tele volt politikai bizonytalansággal a Chincha-völgyben, a Csendes-óceán partján fekvő, sivataggal körülvett zöldövezetben.

A Chincha Királyság időszámításunk szerint 1000 és 1400 között uralkodott a területen, amely jól képzett szakemberekből álló közösséget alkotott, köztük gazdálkodókat, halászokat és kereskedőket.

A tanulmány szerint körülbelül 1500-ban beépült a növekvő Inka Birodalomba.

Ekkor a Chincha Királyság virágzott és az ország más területeiről származó kereskedelem révén arany- és ezüsttárgyakat gyűjtött. Aztán a 16. században megérkeztek az európaiak.

a, a Chullpában található csigolyák a koponyával együtt; b) megjegyzésekkel ellátott fénykép, amelyen az ágyéki (L), a nyaki (C) és a mellkasi (T) elemek Forrás: Antiquity/JL Bongers és J. Gómez Mejía

Az időpontok egybeesnek ezzel a hihetetlenül viharos éhínséggel és járványokkal teli időszakkal, és természetesen azzal, hogy az európaiak új társadalmi rendet próbáltak bevezetni

– mutatott rá Bongers. – Ez a bizarr viselkedés ebben az összefüggésben történhetett.

Hozzátette: a gyarmatosítók a 16. század környékén gyakran rabolták ki a bennszülött sírokat a benne remélt aranyért és ezüstért. A szakemberek szerint minden adat alátámasztja azt az elképzelést, miszerint a nádszálra tűzött csigolyák az európai fosztogatásra adott válaszként a halottak egyfajta rekonstrukciójára irányultak.

De még mindig bizonytalan, hogy vajon miért fűzték fel őket ezekre a nádszálakra.

Bongers számára az eredmények mindeképpen egyedülálló betekintést nyújtanak abba, hogy a konfliktusok hogyan változtathatják meg az emberi gondolkodást és szokásokat.