Még 2015-ben egy egészen különleges kísérletet végzett egy kutatócsoport a rákdiagnosztika pontosságát illetően. Tizenhat galambnak rövid felkészítés után valódi női mellszövetmintákat mutattak. A kimetszett mintákba olyan vegyszereket fecskendeztek, amelyek piros, lila és kék színűre színezték a vérereket és tejcsatorna-álományt.
A galambok feladata az volt, hogy a mintázatok alapján eldöntsék, az adott szövet tartalmaz-e rákos sejteket.
Külön-külön nézve az esetek 85%-ában az állatok helyesen sorolták be a mintákat.
Azonban, ha a válaszokat az egész csoportra vetítették, tehát az egyes alanyok válaszait egyetlen megállapítássá gyúrták össze, akkor már 99%-os volt a pontosságuk. Bebizonyosodott, hogy a madarak figyelemreméltó képességgel rendelkeznek, hogy megkülönböztessék a jóindulatú humán mell kórszövettant a rosszindulatútól miután különböző jutalomfalat megerősítésekkel oktatták őket;
még arra is képesek voltak, hogy általánosítsák azt amit tanultak, amikor új képkészletekkel találkoztak szembe.
A madarak szövettani felismerésének pontosságára, szerény hatással volt a szín jelenléte vagy hiánya, valamint a kép kompressziójának foka, de ezek a hatások jelentősen javíthatók további oktatással.
A radiológiában a madarak hasonlóan képesnek bizonyultak megállapítani a rákra vonatkozó mikromeszesedéseket a mammográfiai képeken.
Azonban, amikor egy más (és az emberek számára meglehetősen nehéz) feladatot – nevezetesen a gyanús mammográfiai sűrűségek (tömegek) osztályzását - kapták, a galambok csak a képeket memorizálták de nem voltak képesek sikeresen általánosítani, amikor új mintákat mutattak nekik.
Noha nyilván nem fogják lecserélni a patológusokat galambokra, de a kísérlet egy fontos dologra rávilágított: a sejtcsoportok mintázatainak felismerése nem csupán emberi képesség. Ha egy galamb alkalmas rá, akkor miért ne lenne erre alkalmas egy algoritmus is? De mi is az az algoritmus?
Az algoritmus egymást követő lépésekből álló folyamat egy probléma vagy feladat megoldására, olyan logikai utasítások rendszere, amelyet elsősorban a számítógépek hajtanak végre.
Tulajdonképpen egy torta receptje is algoritmus.
Az algoritmus kifejezést azonban elsősorban matematikai értelemben használjuk, ami azt a folyamatot jelenti, amelynek során matematikai műveletek sorozatát számítógépes programmá alakítjuk. Rengeteg algoritmus létezik, amelyek más és más más feladatot látnak el: megvan az előnyük, de a hátrányuk is.
Az algoritmusokat élet mindenféle területén alkalmazzák,így az orvoslásban is. A Harvard Egyetem patológusa Andy Beck 2016-ban megalapította
a szövetminták kategorizálására szakosodott algoritmusokat kínáló PathAI-t.
Az algoritmusok természetesen nem helyettesítik az orvosokat, de nagyban elősegítik a munkájukat, különösen olyan esetekben, ahol a mintázatok felismerése, besorolása, és az ezek alapján felállított diagnózis a legfontosabb, mint például a patológusoknál.