Amikor az észak-grönlandi Hiawatha-gleccser alatt húzódó hatalmas, 31 kilométer átmérőjű meteoritbecsapódási krátert megtalálták, jó állapotából a tudósok arra következtettek, hogy a becsapódás akkor történt, amikor már jégtakaró fedte Grönlandot, vagyis az utolsó jégkorszak vége felé, körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt.
A svéd és a dán természettudományi múzeum, a koppenhágai és a zürichi egyetem kutatói a gleccser medrében gyűjtött homokszemek és cirkonkristályok elemzésével határozták meg a becsapódás idejét. A kráter korának meghatározása immár lehetővé teszi annak tanulmányozását, hogy a grönlandi meteoritbecsapódás milyen hatással lehetett a klímára - hívták fel a figyelmet publikációjukban a kutatók.
Az egy kilométerrel a jég alatt fekvő, Párizs-méretű Hiawatha-kráter a világ 25 legnagyobb becsapódási kráterének egyike.
Ilyen krátert a Föld kontinentális jégtakarói alatt korábban még soha nem fedeztek fel.
Egy több mint 1 kilométeres vasmeteorit csapódott be irgalmatlan erővel.
A kráter körvonalait először 2015-ben találták meg. A jégtakaró külső peremén egy hatalmas köralakú mélyedés volt, a kutatók azonban nem lehettek biztosak abban, hogy valóban egy becsapódás nyomait látják. A bremerhaveni Alfred Wegener Intézet (AWI) csapata repülőgéppel, nagy teljesítményű jégradarral végzett kutatása igazolta 2018-ra a gyanút.
A felfedezés bejelentésekor a kutatók hangsúlyozták, hogy a becsapódás idejének pontos meghatározása döntő fontosságú lenne annak megértéséhez, milyen hatással volt az esemény a földi életre, mivel a nagy meteoritbecsapódások hosszú távon befolyásolhatják a klímát.
A dinoszauruszok kihalásához például valószínűleg egy 66 millió évvel ezelőtt Észak-Amerikába becsapódó aszteroida járult hozzá. Az akkori becsapódási kráter átmérője 200 kilométer lehetett.