Újkőkori bűnügyi helyszínt azonosítottak Szerbiában

A temetkezési rítus nem egyezik meg a korabeli kultúra rítusaival

Miközben Miloje Vasić szerb régész a Vinča-Belo Brdo régészeti lelőhelyet kutatta 1931-ben Belgrád külvárosában, egy olyan mélyedést talált, amely emberi csontvázmaradványokat rejtett. Naplójában a felfedezést a „csontok házának" nevezte, amelyben a szakemberek összesen kilenc emberi csontvázat azonosítottak. Az értelmezések nem zárják ki egy kollektív temetés lehetőségét, ám az eredeti fotódokumentáció friss elemzése alapján a kutatók most megkérdőjelezték az elhunytak helyzetét. Felvetették a kérdést, miszerint lehetett-e a temetés egy úgynevezett neolitikus bűnügyi helyszín?

Hetven év elteltével végeztek ismét antropológiai vizsgálatot

Belgrád központjától mintegy 14 kilométerre található a többrétegű Vinča-Belo Brdo, amelyről a délkelet-európai neolitikus kultúra is kapta a nevét.

A terület a kora neolitikumtól az időszámításunk előtt 6. évezredben (Starčevo-kultúra) az egész középső és késő neolitikumban (Vinča-kultúra), a rézkorban, a bronzkorban, a vaskorban, a középkorig lakott volt.

Az első régészeti feltárások 1908-tól 1934-ig zajlottak, bár a balkáni háborúk és a második világháború miatti meg kellett szakítani őket. Az ásatások ezt követően 1978-tól 1986-ig folytatódtak, majd a további vizsgálatok NN Tasić vezetésével 1998-ben kezdődtek és napjainkig tartanak.

A temetkezési rítus nem egyezik meg a korabeli kultúra rítusaival Forrás: Maja Miljević-Đajić

A Starčevo-korból csak néhány lelet került elő a lelőhelyen, ezért a csontvázakat rejtő síremlék különösen érdekes a tudomány számára

– mondta Maja Miljević-Đajić, a területen ásatásokat végző szakember a HeritageDaily online tudományos portálnak.

A kilenc csontváz első antropológiai elemzését I. Schwidetzky antropológus végezte még 1937-ben, a második világháború után a temetkezésekből azonban már csak koponyatöredékek maradtak fenn. A Belgrádi Egyetem Filozófiai Karának Bioarchaeológiai Laboratóriumának kutatói tehát több mint hetven év elteltével végeztek ismét antropológiai vizsgálatot.

Erőszakos viselkedés nyomait azonosították

A Documenta Praehistorica XLVIII tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban az antropológiai elemzés feltárta, hogy a kilenc elhunyt helyett összesen tizenkettő felnőttet helyeztek végső nyugalomra a temetőben.

A szakemberek ebben arra is rávilágítottak, hogy a terület valószínűleg egy újkőkori bűncselekmény helyszíne lehetett, nem pedig a tipikus Starčevo temetési rítus bizonyítéka.

A tudósok két női és egy férfi koponyát azonosítottak itt, míg a fennmaradó kilenc koponya neme egyelőre nem egyértelmű. Közülük csak egy személy volt fiatal felnőtt (15-18 éves), a többiek már felnőttek (20-40 évesek) voltak, akiknek az átlagos magassága 161 centiméter lehetett, ami nagyjából megfelel a kora újkőkori nép átlagos testmagasságának ebben a régióban.

A csontvázak elhelyezése is bűnügyi esetre utal Forrás: Maja Miljević-Đajić

A Starčevo-kultúra tipikus halotti gyakorlata szerint az elhunytat a bal vagy a jobb oldalra fektetve, magzatpózban temették el

– mutatott rá Maja Miljević-Đajić. – A bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy ennél a temetésnél nem ez történt, ami akár erőszakos halálesetre, akár arra utalhat, hogy az elhunytat tiszteletlen módon temették el; amit a két koponyán azonosított, tompa erejű trauma nyomai is bizonyítanak.

Hozzátette: a fényképek alapján az is kiderült, hogy az egyik csontváz bal lábát a hátára tették, ami a láb feldarabolása nélkül nem volt lehetséges, míg a jobb lábon combcsonttörést találtak.

Az azonban bebizonyosodott, hogy a sír egyértelműen a Starčevo-kultúrához tartozik.