A sztereotípiák szerint a neandervölgyi bunkósbottal járkált körbe-körbe, és azzal verte le áldozatait, de valójában dárdát használt. Igaz, meglehetősen kezdetlegeset, de akár 20 méter távolságra is képes volt eldobni azt, ezért sokkal flexibilisebben választhatta ki zsákmányát, amelyet ráadásul csapatban vadászott le. És – a hiedelmekkel ellentétben – a közös élelemszerzésen kívül is törődtek egymással.
Az egyik lelet szerint élt egy neandervölgyi, akire igencsak rájárt a rúd: fiatalkorában súlyos koponyasérülést szenvedett, feltételezhetően megvakult, részlegesen meg is süketült, és ha ez nem lett volna elég, az egyik végtagja hiányzott. De nem hagyták magára: ez az ember megérte a 40 éves kort – akkoriban az elég magas volt! – és társai támogatták, etették őt. A neandervölgyi tehát szociálisan fejlett ember volt. Sőt, még az orvostudományba is belekóstolt, ugyanis az egyik lelet fogazatán nyárfa nyomait mutatták ki, amit kezdetleges fájdalomcsillapítóként rágcsálhatott.
Vélekedések szerint a modern elme egyik alapja az, hogy képes legyen alkotni, és mindnyájan jól ismerjük azokat a rajzokat, amelyeket őseink hagytak a barlangok falán. Ezeket kisebb geometriai minták – körök, vonalak, pontok – kísérték, amelyekről idővel kiderült, hogy egyáltalán nem random jelek: barlangról barlangra ugyanazok a motívumok jelentek meg, mi több, összesen 32 mintát különítettek el egymástól, amivel az ottlakók már 65.000 éve üzentek egymásnak...
A neandervölgyiekhez kapcsolódó sztereotípiák tehát megdőlni látszanak. Ez az embertípus ugyanis szociális közegben élő, egymással törődő, klánban vadászó, otthont ápoló, írástudó lény volt. A modern ember igazi őse, akiről további izgalmas tényeket a Viasat History dokumentumfilmje oszt meg az érdeklődőkkel március 6-án vasárnap 21 órától.
(Forrás: SchisCom)