A sírok között rejtőzött egy „teljesen megőrzött, emberalakú, ólomból készült szarkofág". Feltételezések szerint a koporsót egy magas rangú méltóság számára készíthették az 1300-as években, tehát a székesegyház építését követő évszázadban.
A sírokhoz hasonlóan festett szobrok elemei közvetlenül a székesegyház jelenlegi padlószintje alól kerültek elő, amelyek az eredeti, 13. századi szentélykorlát részeiként azonosíthatók, mint az oltárterületet a hajótól elválasztó építészeti elem.
A régészek finoman megtisztították és feltárták a földből előkerült szobrokat, köztük egy pár faragott kezet. Egy szakállas férfi mellszobrán és néhány faragott növényen még mindig láthatóak a festéknyomok.
A csapat egy mini endoszkópos kamerát használt, hogy bepillantást nyerjen a szarkofág belsejébe, amely a föld és a kövek súlya miatt elvetemült.
Szövetdarabokat, hajat és mindenekelőtt egy levélpárnát láthatunk az eltemetett fején, ami egy jól ismert jelenségnek számított, amikor vallási vezetőket temettek el
– mondta Christophe Besnier, a projekt vezető régésze a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Az a tény, hogy a növényi elemek még mindig a szarkofágban vannak, azt jelenti, hogy a test nagyon jó állapotban kell, hogy legyen.
Dominique Garcia, az Országos Régészeti Kutatóintézet munkatársa szerint a lelet segíthet jobban megérteni a középkori temetkezési gyakorlatokat.
Az új sírokat akkor fedezték fel, amikor az újjáépítő csapatok épp a hatalmas állványzatok felszerelésére készültek a torony újjáépítéséhez, de előbb ellenőrizniük kellett a talaj stabilitását.
Ennek során találtak egy 19. századi földalatti fűtési rendszert, amelynek téglacsövei között ott hevert a szarkofág.
A lelet izgalmas, ám az „óra ketyeg" a régészek számára. Március 25-ig kaptak időt arra, hogy befejezzék a munkájukat, mielőtt a rekonstrukciós projekt folytatódna a katedrális tervezett 2024-es újranyitása érdekében.