Hasonlóságot találtak a kihalás veszélyének kitett fajok között

Az egyik legjobban veszélyeztetett észak-európai faj a lunda

Az emberi tevékenység nyomasztó ütemben sodorja a növényeket és az állatokat a kihalás veszélye felé. Az élőhelyek elvesztésétől kezdve a túlhalászáson és az orvvadászaton át a globális felmelegedésig és környezetszennyezésig a fajok gyorsabban pusztulnak ki, mint ahogy azt felfognánk.

Ez teszi az egyik fajt sebezhetőbbé a másikkal szemben

Haydee Hernandez-Yanez természetvédelmi ökológus és a chicagói Lincoln Park Állatkert Alexander Alkalmazott Populációs Biológiai Központjának két kollégája által készített új tanulmány az eltűnés veszélyének kitett növények, madarak vagy emlősök közös jellemzőit azonosította – néhány váratlan eredménnyel.

Az élettörténeti jellemzők és a demográfiai arányok bizonyos kombinációi hajlamosabbá tehetik a populációkat a kihalásra, mint másokat

– magyarázta Hernandez-Yanez, a Woodwell Klímakutató Központ munkatársa a ScienceAlert online tudományos portálnak.

Az egyik legjobban veszélyeztetett észak-európai faj a lunda Forrás: Wkimedia Commons /Francesco Veronesi

Ám, amint rámutattak, egészen a közelmúltig kevés tanulmány tesztelte világméretű valós adatok felhasználásával, hogy mi teszi az egyik fajt sebezhetőbbé a másikkal szemben a különböző taxonómiai csoportokban.

Szakemberek szerint a túlélés, a növekedés és a szaporodás mintái és időzítése egyaránt befolyásolhatja, hogy a növény- és állatpopulációk képesek-e ellenállni az ember által előidézett környezeti változásoknak, vagy alkalmazkodnak azokhoz.

A PLOS One tudományos szaklapban publikált, új tanulmányban Hernandez-Yanez és csapata összesen 159 lágyszárú növény, fa, emlős és madárfaj növekedési ütemére, élettartamára és szaporodására vonatkozó adatokat gyűjtött össze. Összevetették a fajok jelenlegi veszélyeztetettségi státuszát az IUCN Vörös Listáján.

Szürke szirticápa (Carcharhinus amblyrhyncos). A szirti cápák közül néhány faj a fokozottan veszélyeztetett kategóriába került Forrás: Wkimedia Commons / Albert Kok

A viszonylag kis fajmintánk ellenére azt találtuk, hogy bizonyos demográfiai mintákkal rendelkező fajokat jobban fenyegeti a kihalás veszélye, mint másokat

– írták a kutatók. – A taxonómiai csoportok között a fontos előrejelzők különböztek.

A hosszabb generációs emlősöket fenyegeti például a leginkább a kihalás veszélye: talán azért, mert minél tovább tart a fajok fejlődése és szaporodása, annál nehezebben tudnak alkalmazkodni a gyors környezeti változásokhoz.

A kis földrajzi kiterjedésű fajok a legsebezhetőbbek

Mindeközben a gyakran szaporodó és gyorsan növekvő madarak is jobban ki vannak téve a kihalás veszélyének a tanulmány szerint, ami némileg váratlanul érte a kutatókat, akik azt gondolták, hogy a sok utód születése megnöveli egy faj túlélési esélyeit.

Szakemberek úgy látják, hogy ha a növények közötti fajhasonlóságról van szó, a lágyszárú lágyszárú évelők – az a típus, amely a tél előtt elpusztul, és tavasszal és nyáron virágzik – nagyobb valószínűséggel pusztulnak el, ha korán érnek, de fiatal palántaként magas túlélési arányuk van.

A veszélyeztetett fás szárú fák esetében azonban nem figyeltek meg egyértelmű mintákat.

A szunda-krokodil rendkívül veszélyeztetett faj Forrás: Wikimedia Commons/Fritz Geller-Grimm

Végsősoron a termesztés céljából végzett erdőirtás és az urbanizáció nem tesz különbséget a fafajok között

– mutatott rá Hernandez-Yanez a tanulmányban.

Az eredményeik kiegészítik egy másik, a kihalás kockázatát előrejelző közelmúltbeli tanulmány eredményeit, amely szerint

a tápláléklánc csúcsán álló, ritka populációkkal rendelkező vagy kis földrajzi kiterjedésű fajok a legsebezhetőbbek.

Mindez azt is jelenti, hogy bármennyire is próbálkoznak a tudósok, valószínűleg alábecsülik a biológiai sokféleség csökkenésének és a kihalás kockázatának valódi mértékét.