Rejtélyes körülmények között halt meg egy terhes asszony Kiszomboron

csendőrök 1936-ban

Egy 26 éves, egy gyerekes családanya halálát a rokonai megpróbálták balesetnek álcázni. Már lezárták a nyomozást, de újranyitották, amikor egy valódi nyomozói vérrel megáldott csendőr kiderítette, mi az igazság. Amíg a két világháború közötti Budapesten rendőrt hívtak egy gyilkosság tetthelyére, vidéken a Magyar Királyi Csendőrség állományába tartozó katonák feladata volt a nyomozás. Kerekes Simonné 90 évvel ezelőtti halála miatt egy férfit és egy nőt ítélt el a Szegedi Királyi Törvényszék. 

1932. január 5-én Szabolcs Lajos csendőr tiszthelyettes egy kiszombori ház udvarán állt és a földet nézte, amit egy részen belepett a hó. Mellette állt a helyi őrs járőre az 5 méter hosszú, 3 méter széles kamraépületnél, melynek vonalába felépítettek egy udvart kerttől elválasztó, 2 méter magas léckerítést. Ezt is feljegyezték a helyszíni jelentésükbe.

Alaposan, részletesen lemértek mindent, ugyanis a halott rokonai azt állították, hogy az asszony a kamra padlásáról zuhant le.

A padlásfeljáróajtó az épület tűzfalában volt két és fél méterre a 20 centi mélyen megfagyott talajtól, és kizárólag az udvarból házhoz támasztott létrával lehetett elérni. A tűzfal kert felé eső sarka derékszöget zárt be a kerítéssel. Feltűnt nekik, hogy a kamra és a kerítés előtt valaki felsepregetett, a kamra és kerítés másik oldalán, vagyis a kertben viszont 15 centi hó fedte a talajt. Ezt nézte Szabolcs. Az egybefüggő, sértetlen hóréteget, amely alatt megpihent a föld.

csendőrök 1936-ban Forrás: Fortepan / Karabélyos Péter

Egyre csak azon gondolkozott, hova eshetett Kerekes Simonné, a 26 éves, egygyerekes édesanya.

Arra kérte a háziakat, állítsák vissza a létrát oda, ahol a végzetes napon volt, amit ők 1931. december 28-ára tettek. Özvegy Magos Gyuláné, a fiatalasszony édesanyja elmondta, hogy lánya december 24-én érkezett hozzá ferencszállási otthonából azért, hogy együtt töltsék az ünnepeket. 28-án délelőtt éppen a padláson lévő galambokat etette,

amikor leesett és úgy megütötte magát, hogy fél óráig eszméletlenül feküdt a földön, a testéből pedig ömlött a vér.

Amikor magához tért, görcsös hasfájdalomra panaszkodott, ami semmitől sem szűnt meg, sőt. Mivel fájdalmai fokozódtak, másnap orvost hívtak hozzá és rokonai szerint innentől kezdve orvosi kezelés alatt állt.

A harmadik-negyedik hónapban járó, terhes asszony december 30-án elvetélt, január 4-én 15 órakor meghalt.

Ugyanazt mondta a halott férje is, amit az anyósa a kiszombori őrsparancsnoknak, Páncz Istvának és most Szabolcs Lajos tiszthelyettesnek, annyi különbséggel, hogy nem azért ment fel a felesége a padlásra, hogy galambokat etessen, hanem azért, hogy egy galambot lehozzon a 3 éves kislányuknak.

Ekkor érkezett meg a boncolóbizottság, élén a törvényszéki orvosszakértővel, hogy elvigye a fő corpus delictit, az asszony holttestét.

A boncolás során olyan elváltozás, melyből a terhesség erőszakos megszüntetését célzó beavatkozásra lehetne következtetni, nem volt található. A halált az elvetélés során fellépett erős hashártyagyulladás okozta"

- idézte feljegyzésében a tiszthelyettes az orvos boncjegyzőkönyvbe írt szavait. Amíg a doktor a holttesten dolgozott, a vizsgálóbíró befejezte a helyszíni szemlét. Mivel nem látta értelmét a nyomozás folytatásának, lezárta és kiadta a temetési engedélyt. Az őr járőrei visszatértek a bázisra a szegedi tiszthelyettessel együtt, aki azt tervezte, hogy elkészíti a szükséges papírokat és még aznap visszatér szolgálati beosztásába. Nem ez történt.

Az őrsön újra átgondolta a történetet és úgy találta, hogy valami nem stimmel.

Nem értette, hogyan lehetséges, hogy sem az asszony férje, sem az anyja nem tudta pontosan megmutatni, hova esett a test és az esésnek nyomát sem látta. Azon törte a fejét, mi történhetett. Vajon mitől gyulladt be az asszony hashártyája, ha nem esett le és nem ütötte meg senki, aminek lettek volna nyomai a testén? És ha mégis leesett olyan magasról, amilyen magasról a rokonai állították, hogyan úszta meg ép bőrrel, legalábbis kívülről?

Az eset leírása a Csendőrségi Lapok Könyvtára:Tanulságos nyomozások sorozatában jelent meg Forrás: Origo

„Elképzelhetetlennek tartottam, hogy ilyen esés után valaki a legcsekélyebb sérülést se szenvedje. Ilyen esésnél szerencsés esetben a koponyaalapi törést, agyrázkódást, kéz - vagy lábtörést, ficamodásokat, stb-t. el lehet ugyan kerülni,

de lehetetlen, hogy az esésnek legalább felhámhorzsolódás, zúzódás, véraláfutás alakjában a testen nyomai ne maradjanak,

annál inkább, mert az esés csupán az udvar keményre fagyott talajára – vagy ami még rosszabb – a léckerítésre történhetett. Sérülésnek csak akkor nem kellett volna létrejönnie, ha az elhalt a létráról a kerítésen át a kert hóborította talajára zuhant volna. Ezt az eshetőséget azonban a hótakaró sértetlensége és azon megállapítás, hogy az elhalt Kiszomborba érkezése óta hó már nem esett, kizárta" - elmélkedett a tiszthelyettes a Magyar Királyi Csendőrség kiadványának, a Csendőrségi Lapok Könyvtárában olvasható Tanulságos nyomozásokban közéttett írása szerint.

Ebben a pillanatban Szabolcs Lajos rájött, hogy az asszony nem esett le a létráról és feltehetően a kamaraépületnek sincs semmi köze a halálához.

Ez utóbbit alátámasztotta az a tény, hogy akárhányszor kérte, mondjanak részleteket, sem az idős asszony, sem a férfi nem tudott ennek eleget tenni és rendre kitért a válaszadás elől. A tehetséges csendőr modern nyomozókat megszégyenítő munkába kezdett annak érdekében, hogy kiderítse az igazságot.

Meg kellett tudnia, hol járt és kikkel találkozhatott a fiatalasszony a halála előtt.

Meglátogatta-e a rokonait, beült-e misére a templomba, felkereste-e gyerekkori barátnőit? Mindenkit meg akart találni, aki hallotta, mi járt a nő fejében, mi foglalkoztatta. Komáromi István törzsőrmesterrel újból felkereste az anyját és a férjét, de ezúttal olyat kérdezett, amit eddig senki. Az anyja azt mondta,

lánya szentestétől a haláláig ki sem tette a lábát a házból,

úgyhogy senki mással nem beszélt kettejükön kívül, azt az orvost leszámítva, aki a kezelését végezte. Kerekes Simon pedig azt állította, hogy ő maga csak az estéket és éjszakákat töltötte a nejével Kiszomborban, nappal a Ferencszálláson lévő fűszerüzletében dolgozott. Egyedül december 28-án jött át az anyósához, mert nagyon fáradt volt. Az estét viszont ezen a napon már Ferencszálláson töltötte Fazekas József családjánál, éjszakára pedig hazament aludni a saját lakásukba.

Szóval semmit sem tud arról, hol járhatott a felesége és kivel beszélt a halála előtt.

Szabolcs nem értette, hogyan lehetséges, hogy egy fiatal nő szüleinek a falujában senkivel sem beszélt a szeret ünnepén, ahogy az anyja mondta. Egyszerűen valószerűtlennek találta, hogy Kerekes Simonné rokonai, barátnői, ismerősei közül senkit sem látogatott meg az ünnepek alatt, ha pedig beteg volt, senki sem látogatta meg őt.

A csendőr egyébként arra gyanakodott, hogy történt vele valami, már azelőtt, hogy megérkezett a szülői házba.

Kiszombor, Szent István tér a Makói út felé nézve, háttérben a Rónay kastély 1935-ben Forrás: Fortepan/Plesovszki Ákos

Közvetlen szomszédai semmilyen használható információval nem szolgáltak, egy távolabbi, a Magoséktól négy házra lakó viszont már értékes támpontot adott a nyomozáshoz.

A férfi azt mondta, december 28-án 18-19 óra körül feleségével éppen Magosék háza előtt sétált, amikor benézett a portájukra. Megjegyezte, amit látott, mert nem volt ismerős neki az egyszerűbben öltözött, „városi külsejű" nő, aki Kerekes Simonnal lépett ki a ház bejárati ajtaján. A férfi elkísérte a szövetkezeti vendéglő elé a nőt, ahol már várta egy idegen „csukott" autó. Kerekesék vendége beült és az autó elhajtott a Makó és Szeged felé vezető úton.

Amikor a nyomozó ezzel szembesítette a családot, ők értetlenkedtek és mindketten tagadták, hogy ilyen nő járt volna náluk.

Szabolcs úgy érezte, hogy a szomszéd nem hazudott. Ki kellett derítenie, ki járt ott és miért tagadták le a vendéget. Következő útja, amire elkísérte a törzsőrmester is, Ferencszállásra vezetett, ahol kikérdezte az agg Fazekas Józsefet és feleségét arról, járt-e náluk a férfi december 28-án. Ezzel a beszélgetéssel nem jutott előrébb, mert az öregek már a napjukra sem emlékeztek.

Szabolcs elhatározta, hogy megkeresi a nőt és kihallgatja.

De hol akadhat az ismeretlen vendég nyomára? A válaszhoz a sofőrön keresztül vezetett az út, amihez rá kellett jönnie, kié volt az autó. 1932-ben erre a kérdésre könnyebben lehetett választ kapni, mint manapság, mivel nem volt mindenkinek autómobilja.

Tekintve Kerekes társadalmi helyzetét, valamint az ismeretlen nő egyszerűbb öltözetét, az autó csakis bérautó lehetett, melyet (...) Kerekes fogadott fel. Az autó a községből a Makó-Szeged felé vezető országúton távozott. Makó 5 km, Szeged 27 km távolságra fekszik. Kerekes anyagi viszonyait tekintve, valószínűbbnek látszott, hogy a bérautó makói lehetett, mert nem volt valószínű, hogy az ismeretlen nő Kerekes költségére a 27 km távolságra lévő Szegedről utazott volna autón Kiszomborba, amikor nagyon jó összeköttetésű és a bérautók fuvardíjához viszonyítva sokkal olcsóbb vonat is rendelkezésre állt"

- írta a csendőr.

Makó, Széchenyi tér, Hősök szobra a Korona szálló előtt 1937-ben Forrás: Fortepan

Komáromi István törzsőrmesterrel autóba ültek és meg sem álltak a makói bérautóállomásig.

Ott aztán addig kérdezősködtek, amíg meg nem tudták, hogy az ominózus napon Seres Sándort „fogadta fel" egy férfi arra, hogy egy nőt vigyen Makóról Kiszomborba. Amikor a bérfuvarozót kihallgatták, kiderült, hogy 16 órakor régi ismerőse, Kerekes Simon megszólította és 4 pengőt adott neki a munkáért, majd azzal távozott, hogy fél óra múlva visszajön és megmondja, melyik településen, milyen címre kell mennie. Így is történt. Aztán Kerekes felült a biciklijére és elkerekezett Kiszombor irányába.

17 órakor a sofőr felvette a makói Erdélyi utca 67. szám előtt álló nőt és elvitte a kiszombori szövetkezeti vendéglő elé, ahol már várt rá a megbízó.

A számára ismeretlen nő, akinek a nevét nem tudta megmondani, kiszállt a kocsijából és Kerekessel együtt eltűnt egy mellékutcában. Utasa háromnegyed óra múlva el visszatért régi ismerősével együtt, aztán a nőt visszavitte Makóra oda, ahol felvette.

Már messziről látszott az Erdélyi utcai házra kifüggesztett „Szentesi Jenőné okleveles szülésznő" feliratú tábla.

Szerencséjükre éppen otthon volt, akit kerestek. Az a nő nyitott ajtót, akit az bérautós felvett és pontosan illett rá a negyedik szomszéd személyleírása. A szülésznő tagadta, hogy ismeri Kerekeséket és járt volna náluk, de amikor a csendőr közölte vele, hogy „nem számolt be pontosan" a december 28-ai útjáról és kénytelen lesz a sofőrrel szembesíteni, sírva fakadt. Elmondta, hogy Kerekes, akit az előtt nem ismert,

december 22-én felkereste és felkérte, hogy hajtsa el a felesége magzatát.

Előszőr visszautasította az abortusz elvégzését, de végül 30 pengőért vállalta a munkát azzal, hogy a férfinek a felét ott helyben előlegként ki kell fizetnie. A 15 pengő átvétele után közölte Kerekessel, hogy Kerekesné december 24-én délután keresse fel őt a lakásán.

Azt mondta, egy katéterrel kinyitotta a fiatal asszony méhszáját és megmasszírozta a hasát, hogy elvetéljen.

Amikor a férje eljött érte, azt tanácsolta neki, ha a felesége rosszul lenne, vagy a hideg rázná, azonnal hívjanak hozzá orvost, de nehogy elmondják, hogy abortusza volt. Mondják azt, hogy leesett valahonnan. Aztán arról beszélt, hogy ha 3-4 nap múlva is terhes maradna, újból keresse fel, hogy másodjára is megnyithassa a méhszáját, mert előfordul, hogy az első beavatkozás során nem járnak sikerrel.

Mint kiderült, mással, például orvosi eszközökkel nem nyúlt a magzathoz.

Aztán elmondta, hogy Kerekes Simon december 28-án 16 óra után azzal kereste fel, hogy a felesége nagyon rosszul van, segítsen neki. Nem vetélt el, de nem is tud már hozzá eljönni, tehát a szülésznőnek kell elmenni hozzá. Arra kérte, hogy 17 órára legyen kész, mert jön érte egy autó. Ahogy a nő belépett a szülői házba, meglátta a fiatalasszonyt, aki ágyon feküdt.

Megmérte a lázát és újból megkatéterezte a méhszáját, amitől ismét azt remélte, hogy elindul a vetélés.

Mivel terhes betege arra panaszkodott, hogy nagy fájdalmai vannak, megmasszírozta a hasát, de gyógyszerrel nem csillapította.

A szülésznő elment és ezután már nem követte a beteg sorsát. Ez maga volt a beismerő vallomás. Kerekes Simon sokáig tagadta, de aztán ő is beismerte, hogy köze van felesége halálához. A szülésznőt és az fiatalasszony férjét is elfogták a csendőrök és átadták a szegedi királyi ügyészségnek, ahol vádat emeltek ellenük. A szegedi királyi törvényszéken Szentesinét magzatelhajtás miatt másfél évnyi börtönbüntetésre, Kerekes Simont pedig magzatelhajtásra való felbujtás miatt 14 hónap fogházbüntetésre ítélték.