A tízkarú polipok megelőzhették a dinoszauruszokat

A Syllipsimopodi bideni művészi illusztrációja

A polip szó, annak a csápos tengeri lénynek a neve, ami a görög „okto" szóból ered és nyolcat jelent, míg a „pous", mint láb, szó szerint nyolc lábat takar. Ám mindig akad kivétel a szabály alól. A kutatók most egy tízkarú polip fosszíliájára bukkantak, amely mintegy 328 millió éves lehet, így a modern polipok legrégebbi ismert őse. Sőt, annyira régi, hogy több mint 70 millió évvel idősebb, mint az első dinoszauruszok.

A különös kövületet az Egyesült Államok középső részén, Montanában találták meg a szakemberek, és 82 millió évvel „visszapörgeti" annak az idejét, amikor a nyolckarú polipok (Octopodiformes), a fejlábúak osztályába tartozó belsővázas fejlábúak alosztályának egy öregrendje először jelent meg az óceánban.

Ez a polip azonban 12 centiméteres, 10 végtagja van, ráadásul kétszer olyan hosszú, mint a másik nyolcnak), és valószínűleg az akkori sekély, trópusi óceáni öbölben élt.

Ez az első és egyetlen ismert Octopodiformes, amelynek tíz „funkcionális függeléke" van

– mondta Christopher Whalen, a tanulmány szerzője a ZME Science online tudományos portálnak. – Minden, az ezt megőrző, korábban felfedezett fossziliának csak nyolc karja van, így ez a kövület az első megerősítése annak az elképzelésnek, hogy egykor minden lábasfejűnek tíz karja lehetett.

A maradványt egy mészkőképződményben fedezték fel Montanában még 1988-ban, majd a kanadai Royal Ontario Múzeumnak adományozták.

Ezután évtizedekig figyelmen kívül hagyták, miközben a tudósok más, ugyanarról a lelőhelyről származó kövületekre összpontosítottak.

Ekkor azonban őslénykutatók egy csoportja észrevette a mészkőben rejtőző tíz végtagot, ami felkeltette a kíváncsiságukat.

A Syllipsimopodi bideni művészi illusztrációja Forrás: Morten Brekkevold. Flickr

A Nature tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint 2,5 centimétertől a kilenc méterig terjedő polipok furcsa megjelenésükről voltak ismertek, nagy szemekkel, csőrszerű állkapcsokkal és hagymaszerű fejükkel. Jók voltak az álcázásban, megváltoztatták a színeket és a textúráikat, hogy utánozzák a környező színeket, miközben eszközök használatára is képesek voltak.

A kövület a Syllipsimopodi bideni nevet kapta, és ez az egyetlen tízkarú polip, amit eddig a tudósok felfedeztek, ami azt is jelenti, hogy kettő karjuk valahogy „elveszett" a későbbi evolúció során.

A kutatók úgy vélik, hogy Syllipsimopodi a leghosszabb karpárját használhatta a zsákmány befogására, a rövidebbeket pedig kisebbek megtartására. Uszonyai is voltak a stabilitás és az úszás érdekében.

Neil Landman, a tanulmány társszerzője, az Amerikai Természettudományi Múzeum paleontológiai részlegének emeritusa úgy véli, a Sylipsimopodi talán egy olyan rést töltött be, amely jobban hasonlít a mai tintahalakhoz.