Így támasztanának fel egy mára kihalt patkányt

A ma is élő vándorpatkányt használnák egy kihalt faj feltámasztásához

Egy kihalt organizmus újraalkotásának folyamata eddig nagyrészt az olyan népszerű állatokra összpontosított, mint például a mamutok vagy a dinoszauruszok. Egy új tanulmányban a paleogenetikusok egy csoportja azonban egy egészen különös állatra, a Rattus maclearira, a karácsony-szigeti patkányra fordította figyelmét. A rágcsáló 199 évvel ezelőtt halt ki.

Bár Tom Gilbert, a dán Koppenhágai Egyetem evolúciós genetikusa és csapata elismerte, hogy a patkány talán nem a legszenzációsabb választás, de azt állítja, hogy a ma elérhető technológiával ez a leginkább megvalósítható. Megvizsgálták tehát, hogyan lehetne újjáéleszteni a Rattus maclearira kihalt patkányt – írja a ZME Science online tudományos portál.

Amikor egy kihalt faj genomjával dolgoznak, a tudósok azzal a kihívással szembesülnek, hogy olyan DNS-sel dolgozzanak, amely nem rendelkezik az állat teljes genomjának újjáépítéséhez szükséges összes genetikai információval.

A kutatóknak szerencséjük volt azonban a karácsony-szigeti patkánnyal, amelyről azt feltételezik, hogy az európai hajókra felvitt betegségek miatt kihalt.

A szakemberek szekvenálták a patkány genomját, és azt találták, hogy szinte az összes genetikai információt vissza tudják állítani.

Mint kiderült, a mára kihalt állat szoros rokonságban áll egy még élő patkányfajjal, a vándorpatkánnyal (Rattus norvegicus), amely genomjának körülbelül 95 százalékán osztozik.

A ma is élő vándorpatkányt használnák egy kihalt faj feltámasztásához Forrás: Pinterest

Felmerültek azonban etikai aggályok is a kihalt faj visszahozásával kapcsolatban; sokan azzal érvelnek, hogy a pénzt inkább a még élő állatok védelmébe kellene fektetni.

A kutatók a Cell folyóiratban publikált cikkükben a kihalás megszüntetésének három leginkább elterjedt módszerét írták le: a visszatenyésztést (az ősi tulajdonságok tenyésztése a modern állatokban), a klónozást és a génszerkesztést. A szakemberek a patkány esetében az utóbbira összpontosítottak.

Ez azt jelenti, hogy egy meglévő állat génjeit megváltoztatják, hogy azok hasonlítsanak a visszahozni kívánt állat génjeihez. Ezúttal két, 1900 és 1902 között gyűjtött bőrmintából szekvenálták az ősi DNS-t, így több modern patkány genomjának összehasonlításával

azonosítani tudták a kihalt patkány azon tulajdonságait, amelyeket tudtak replikálni.

Ebben az esetben sok hasonlóság lehet a létező és a kihalt patkány között, ami lehetővé teheti a kihalt faj „számos kulcsfontosságú aspektusának" megismétlését. A tézis azonban egyelőre csak elméleti: a tudósok elárulták, hogy még nem szándékoznak visszahozni egyetlen fajt sem. A tanulmány viszont megnyitotta az ajtót a kihalás, valamint annak lehetséges következményei és előnyei megvitatására.