Ez a hely elszigetelt és megközelíthetetlen, ami jó az élővilág számára. Az expedíció előkészületei közel két évig tartottak, Kokh egy kisebb csapattal indult útnak. Ahogy mondta, kifizetődő utazás volt, de semmiképpen sem nevezné könnyűnek.
„Hihetetlenül sok különböző madárral találkoztunk, több barna medvével, oroszlánfókával és fókával. Elmentünk búvárkodni a Csukcs-tenger vizébe, amelyről kiderült, hogy tele van élettel. Úgy éreztem magam, mintha egy párhuzamos univerzumban lennék. Teltek a napok, a hetek. A táj több tucatszor változott: napfényes kavicsos strandok, meredek sziklák, hegyek és tundra. Végül, miután elhaladtunk a Dezsnyev-fokon és a Wrangel-sziget felé vettük az irányt, ahol az évszakban szokatlan lebegő tengeri jéggel találkoztunk. Feltételeztük, hogy a jégszegély sokkal északabbra húzódik" – írta a fotós a The Guardiannek, amit a ZME Science online tudományos portál idéz.
A csapat az egyik napon, amikor az időjárás különösen rossz volt, úgy döntött, hogy megközelítik a kevéssé ismert Koljucsin-szigetet. Ez a hely annyira távoli, sziklás és kicsi, hogy ritkán érdekli a turistákat, egykor azonban építettek itt egy meteorológiai állomást, amely édesvíz nélkül és -9,5 Celsius fokos éves átlagos hőmérséklettel üzemelt.
Az állomást és a környező kis falut már 1992-ben elhagyták az emberek, de még ma is állnak az épületek; Dmitrij Kokh és csapata pedig azt látta, hogy valami mozog az ablakok körül.
Mint kiderült, aznap mintegy húsz jegesmedve tartózkodott a szigeten, többnyire hímek, de nőstények is kölykökkel. És bár a fotós nem tudott kikötni a szigeten, egy alacsony zajszintű drónnal több fotót készített. A jegesmedvéket pedig egyáltalán nem zavarta a masina.
A fotós megkérdezte Oroszország egyik vezető jegesmedve-szakértőjét, Anatolij Kocsnyevet arról, hogy vajon miért is mentek be a medvék az épületekbe. Kocsnyev elmondta, hogy
ezek az állatok a természetüknél fogva kíváncsiak, ezért szeretnek mindenfélét felfedezni, de a miután a történelem során az emberek is vadásztak rájuk, ezért védelemre használják a házakat.
És bár nem ritka, hogy jegesmedvék vannak ezen a kis szigeten, de mint kiderült, igen kevés alkalommal esik meg, hogy ennyien gyűlnek itt össze. Kocsnyev szerint ez azért történik, mert kilencévente nyáron a lebegő jég a part közelében marad, ami arra készteti a medvéket, hogy hosszabb ideig egy helyen maradjanak.
„Bár több hónap telt el az expedíció óta, néha elalváskor még mindig jegesmedvéket látoka szemem előtt az elpusztuló ablakokban. És elnézve életem pillanatnyi fő fotóját, amely a House of Bears nevet kapta, azt hiszem, hamarabb vagy később minden ember alkotta dolog megszűnik létezni a Földön – az épületek, az autók és a számítógépek mind eltűnnek. De az élet örök. Ezek a medvék továbbra is vadásznak, jégtáblák között úsznak és szigeteket fedeznek fel majd akkor is, ha a civilizáció megszűnik létezni. De az élet csak akkor lehet örök, ha mi, emberek végre elkezdünk gondoskodni a bolygóról és a védelmünkre szoruló élőlényekről." – elmélkedett a fotós.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) listáján „sebezhető" kategóriába sorolt jegesmedvéket komoly veszély fenyegeti az ember által előidézett klímaváltozás hatásai miatt. Ahogy a hőmérséklet tovább emelkedik, a jég tovább olvad – és a jegesmedvék ettől a jégtől függnek.