Az úgynevezett Diquís kultúra a Rio Grande de Térraba völgyében alakult ki, ahol összetett társadalmi, gazdasági és politikai rendszereket hoztak létre társadalmuk irányítására. Az időszámításunk szerint 800 és 1500 közötti, úgynevezett Chiriquí-korszakban számos település nagy közösséggé nőtte ki magát a Térraba folyó és fő mellékfolyói hordalékvidékein, akik
óriási kőfalakat és különböző építményeket építettek kerek szélű sziklák, burkolt területek, temetkezési helyek és kör- vagy téglalap alakú halmok felhasználásával.
A kultúra tagjai ebben az időszakban érték el a kulturális fejlődésük csúcsát: a kézművesek bonyolult kerámia-, csont- és aranytárgyakat készítettek, valamint kőgömböket faragtak a településeken belüli, fontos zónákban. Ezeket a faragott kőgolyókat a nyilvános tereken, illetve az uralkodó elit vagy a törzsfőnökök lakóhelyeinek megközelítése mentén helyezték el, de pontos jelentőségük továbbra is bizonytalan.
Egyes régészek hipotézisei szerint a gömbök naprendszereket ábrázolhatnak, vagy csak a nap és a hold különböző, szabad szemmel látható fázisait, beleértve a lenyugvó vagy felkelő napot, valamint a félholdakat.
A gömbök átmérője néhány centimétertől több mint 2 méterig terjedhet, és akár 15 tonnát is nyomhatnak. A legtöbbet gabbróból, a bazalt durva szemcséjű megfelelőjéből faragták, ami akkor keletkezik, ha a bazaltos összetételű magma megreked a mélyben és ott kristályosodik ki. Néhány kőtömböt viszont tucatnyit kagylóban gazdag mészkőből, esetleg homokkőből készítettek.
A kidolgozottságuk és a megmunkálásuk pontossága jelentősen eltér egymástól.
Az Instituto Nacional de Antropología e Historia (INAH) és a Costa Ricai Nemzeti Múzeum (MNCR) régészei most hat újabb kőgömböt tártak fel egy szélesebb körű műemlékvédelmi projekt részeként. A csapat a Puntarenas tartományban található Osa kantonban kutatott a Finca 6 névre hallgató régészeti lelőhelyen, ahol a kőgolyók állapota a szikla szerkezetéből adódó változások, a nedvesség okozta károk, valamint a hurrikánok és trópusi viharok okozta áradások miatt erősen leromlott.
A beavatkozás magában foglalta a felület tisztítását és stabilizálását szegélyezéssel és dúsított mészhomokos habarcs foltokkal a keménység enyhén növelése érdekében, valamint a védőrétegek habarccsal történő elhelyezését
– mondta Isabel Medina-González, az ENCRyM-INAH munkatársa a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A gömböket ezután geotextília, kavics és homok rétegekkel újra betemették.
Hozzátette: megbizonyosodtak arról, hogy ez lehetővé teszi a hőmérséklet és a páratartalom homogenizálását, amellyel elkerülhető az agyagos talaj savasságával való érintkezés és megakadályozza a növényzet növekedését a közelben.