A tengeri tápláléklánc alapját a fotoszintetizáló növényi szervezetek alkotják. Csakhogy, a 200 méter alatti mélységtartományba már nem jut le elegendő fény a fotoszintézishez, ezért a nagy mélységek birodalmát kizárólag ragadozó állatok lakják. A speciális környezeti viszonyok különleges túlélési stratégiákat fejlesztettek ki a szürkületi és a sötét zóna élőlényeitől.
A mélytengeri környezethez való alkalmazkodás egészen elképesztő formákat produkál: itt találhatók az állatvilág testarányosan legnagyobb fogakkal, szemekkel és szájjal felszerelt ragadozói, ami számunkra nem egyszer horrorisztikus külsőt produkál. Az állatvilág speciális mélytengeri rekorderei közé tartozik az apró fekete nyelőhal (Chiasmodon niger) is, amely más társaitól eltérően nem az óriási fogai,
hanem az elképesztő méretűre kitáguló gyomra miatt számít unikális állatfajnak.
A fekete nyelőhal a trópusi és szubtrópusi tengerek 700 és 3000 méter közötti mélységtartományában él. Az emberi szem számára 500 métertől teljesen besötétedik a tengeri környezet,
1000 méternél mélyebbre pedig már egy fotonnyi fény sem képes lehatolni.
A fekete nyelőhal ebben a számunkra barátságtalan környezetben les a zsákmányára, amely más, nála akár jóval nagyobb méretű halakból és lábasfejűekből áll.
A fekete nyelőhal a legtöbb bizarr mélytengeri halhoz hasonlóan nem valami nagy, legfeljebb 25 cm hosszúságúra nő meg, ám a hatalmasra táuló gyomrának köszönhtően nem jelent problémát számára, ha egy nála jóval nagyobb hal kerül az útjába.
A fekete nyelőhal pikkelytelen teste megnyúlt és barnásfekete színű. Alsó állkapcsa túlnyúlik a felsőn, és mindkettőt éles, egymásba kapcsolódó fogsor szegélyezi. Ezekkel a hosszú fogakkal ragadja meg a zsákmányát, amit átprésel a tágra nyíló garaton, ahonnan az a luftballonszerűen kitáguló emésztőrendszerbe kerül. Ha egy méretes zsákmány bekerül az óriási gyomorba, a gyomor a nyelőhal torkától a farkáig terjedő hosszúságban türemkedik ki a hasi oldalon, elképesztő megjelenést kölcsönözve a gazdájának.
Tekintettel arra, hogy a faj jellemzően a szürkületi zóna 1000 méteres határa alatt él, természetes élőhelyén csak ritkán lehet látni. Az elhullott példányok viszont gyakran kerülnek a felszínre, mivel ezek a mohó mélytengeri vadászok időnként
még annál is nagyobb zsákmányt próbálnak meg bekapni,
mint amit a hatalmasra táguló gyomruk képes befogadni. Néha akkora halat nyelnek le, hogy még mielőtt megemészthetnék, beindul a bomlás, és a felszabaduló gázok a felszínre kényszerítik a nyelőhalakat, megölve őket ezzel.
A tengerbiológusok 2007-ben a Kajmán-szigetek fövenyén bukkantak rá egy hasonló módon elpusztult és partra vetett példány tetemére. Ez a 19 cm hosszú fekete nyelőhal egy 86 centis (!) kigyómakrélát (Gempylus serpens) nyelt le, de a saját méreténél négy és félszer nagyobb zsákmány szó szerint a torkán akadt, és elpusztította a falánk kis ragadozót.