A Bonni Egyetem Martin Sander vezette kutatócsoportja egyebek között egy hatalmas ichthyoszauruszfogra bukkant számos kövület mellett három kelet-svájci hegyen, 2740 méterig terjedő magasságban végzett feltárás során.
A Journal of Vertebrate Paleontology tudományos szaklapban megjelent, új tanulmány szerint bár a fog koronája részben hiányzik, a fosszilis foggyökere kétszer olyan széles, mint bármely más, eddig ismert ichthyosaurus fog. Ezzel az újonnan leírt fog tulajdonosa valószínűleg az egyik legnagyobb szárazföldi vagy tengeri állat lehetett.
A Svájcban talált foggyökér átmérője hat centiméter, ami az eddig ismert legvastagabb halgyíkfogat jelenti.
Mivel azonban a tudósoknak csak egy fél fog áll rendelkezésre a kutatásaikhoz, lehetetlen azt megmondani, hogy az ősi hüllő egy valódi leviatán volt-e, vagy egyszerűen csak egy a sok hasonló méretű, tengeri szörny közül, amelyek a triász földtörténeti kor tengereit uralták.
Nehéz megmondani, hogy a fog egy nagy, óriás fogakkal rendelkező ichtioszaurusztól származik-e, vagy esetleg egy átlagos méretű ichtioszaurusztól, amelynek különösen nagy fogai voltak
– nyilatkozta a tanulmány vezető szerzője, P. Martin Sander, a németországi Bonni Egyetem munkatársa a ScienceAlert online tudományos portálnak.
Mindazonáltal ez csak a második olyan eset, hogy egy ilyen nagy méretű, ichthyoszaurusznak tulajdonítható fogat találtak.
Az ichtioszauruszok (nevének jelentése „halgyík") a középső triász időszakban (mintegy 252-201 millió évvel ezelőtt) jelentek meg, nem sokkal azután, hogy a permi kihalás az élet nagyjából 95 százalékát elpusztította a Föld óceánjaiban. A vízi hüllők azonban jól jártak ezekben a változó tengerekben:
az ichtioszauruszok az első megjelenésüktől számított körülbelül 5 millió éven belül az hatalmas méretűre nőttek, és uralták a világ óceánjait.
A legnagyobb ismert ichtioszaurusz a Shastasaurus sikanniensis, amely egy bálnaszerű lény, és amely akár 21 méter hosszú, de talán hosszabb is lehetett. Összehasonlításképpen: a modern kék bálnák általában 24-30 méter közötti hosszúságúak, míg a húsevő T. rex is átlagosan „csak" 12 méter hosszúságú lehetett.
Míg a legtöbb kisebb halgyíkfajnak voltak fogai, a nagyobb fajok többnyire fogatlanok voltak, és zsákmányuk beszippantása útján táplálkoztak
– vélik a kutatók. – A foggal rendelkező halgyíkok valószínűleg kisebb halgyíkokat és nagyobb halakat ettek.
Mivel szárazföldi állatoktól származtak, nem voltak kopoltyúik, ezért újra és újra a víz felszínére kellett emelkedniük, hogy levegőt vegyenek. Mintegy 200 millió éve a legtöbb halgyíkfaj kihalt, és csak röviddel a kihalásuk előtt fejlődött néhány faj gigantikus méretűvé.
(MTI/Reuters/APA/sda/Origó)