Az új-zélandi Plenty-öböl környékén élők ijesztő tetemre bukkantak május 5-én az öböl fövenyén, miután elvonult a napok óta tomboló vihar. A nagyjából kilenc méter hosszú lény testének legnagyobb részét betakarta a homok, de a méretes fej az állkapcsokban ülő hegyes és hajlított fogakkal szabadon maradt.
A hosszúkás testforma és a megnyúlt állkapcsok a földtörténeti középidő, a mezozoikum kréta korában élt egykori ragadozó tengeri hüllőre, a moszaszauruszra emlékeztették az egyik szemtanút. (A moszaszauruszok a varánuszokkal rokonságban álló kihalt tengeri hüllőcsoport volt, amelynek különböző fajai a maguk 8-14 méteres testhosszával a késői kréta időszak tengeri csúcsragadozóinak számítottak.)
A furcsa tetemről videófelvételt készítő Elizabeth Ann azt is felvetette,
hogy a lényt esetleg egy másik állat támadhatta meg a tengeren.
A furcsa lény másokat is különböző spekulációkra késztetett; voltak, akik szerint a dinoszauruszok korából fennmaradt ismeretlen lény lehet, de olyanok is akadtak, akik egy félelmetes tengeri kígyót láttak a tetemben.
Mindenesetre az elpusztult lényről készített fotókat elküldték az új-zélandi természetvédelmi hivatalnak, hogy szakértők állapíthassák meg az állat azonosságát.
A bomlási folyamatoktól eltorzult és nehezen felismerhető lény azonosításához a fogak szolgáltatták a legjobb támpontot. A fogazat alapján teljesen egyértelmű, hogy nem valamiféle óvilági szörnyről, hanem egy elpusztult kardszárnyú delfin (Orcinus orca) teteméről van szó.
Anton van Helden tengerbiológus-cetszakértő szerint a tetem az Aucklandtől mintegy 180 kilométerre délkeletre fekvő Plenty-öbölben is rendszeresen felbukkanó, illetve a Fidzsi-szigetek térségében élő nomád orkák egyik elpusztult hím egyede lehet.
A kardszárnyú delfinek között a hímek mindig nagyobbak, mint a nőstények, egy-egy kifejlett hím testhossza elérheti a 9 métert, a testtömege pedig a hat tonnát. Ezzel szemben a nőstények átlagos testhossza „csak" 5-7 méter között mozog, és a tömegük sem nyom többet 3-4 tonnánál. Az élő egyedeknél nagyon könnyű megkülönböztetni, hogy melyikük a hím, illetve a nőstény, méghozzá a hátúszójuk alapján.
A hímek rendkívül hosszú, egyenesen álló zsírúszókkal rendelkeznek, ami akár 1,8 méter magas is lehet. Velük szemben a nőstényeket jóval kisebb és sarlóformájú hajlott hátúszó jellemzi. Azt egyelőre még nem sikerült megállapítani, hogy mi okozhatta a Plenty-öbölben megtalált hím kardszárnyú delfin halálát.
A kardszárnyú delfinek a világtenger abszolút csúcsragadozói,
amelyek szinte bármit képesek elejteni, a szürkebálnától kezdve a nagy fehér cápán át az oroszlán- és medvefókákig bezárólag.
Zsákmányolási szokásaikban ugyanakkor jelentős eltérés mutatkozik az úgynevezett nagycsaládosok és a nomád orkák között. A nagycsaládban élő kardszárnyú delfinek 20-30 egyedből álló csordát alkotnak, szinte folyamatosan kommunikálnak egymással,
és elsősorban kisebb rajhalakra, heringre vagy tőkehalfélékre vadásznak.
Velük szemben a nomádok kicsi, 2-6 egyedből álló rajokat alkotnak, jóval ritkább a csoporttagok közötti kommunikáció, és szinte folyamatosan vándorolnak.
A nomád kardszárnyú delfinek azok, amelyek nagy testű és többnyire melegvérű prédát zsákmányolnak. A kardszárnyú delfinek rendkívül intelligensek és a családtagok között nagyon szoros a kötődés.