A gyakran sötétnek nevezett középkorban a dolgok talán némileg egyszerűbbek voltak. Az emberiség úgy gondolta, hogy ismeri a helyét az univerzumban: ez mindennek a középpontjában volt, körülötte keringett a Nap a Hold és hat másik bolygó, illetve beborította valamiféle nagy csillagfoltos kupola – épp úgy, mint egy gigantikus hógömb. Aztán elkezdődött a tudományos forradalom, és minden felbolydult. A Föld helyét a Naprendszer középpontjában „elbitorolta" a Nap, és egyesek azt sugallták, hogy az univerzum valójában nagyobb lehet, mint a „mi kis bolygógyűjteményünk".
Hirtelen már nem a Föld volt a teremtés lényege – csak egy kis darabka volt a végtelenben.
Ez viszont egy érdekes rejtvényt vetett fel: ha hiszel Istenben – és mivel az 1600-as évek Európájában, szinte biztosan hittek –, el kell gondolkodnod: mi értelme az életnek? Ez volt a kiindulópontja annak a könyvnek, amelyet 1698-ban írt Christiaan Huygens, egy holland matematikus, fizikus és csillagász. Azt kérdezte, vajon miért teremtett Isten más bolygókat „csak azért, hogy a Földről nézzenek ránk"?
Bizonyára van valami céljuk – vélekedett –, és ennek az élet fenntartásának kell lennie.
A könyv megpróbálja leírni, hogyan nézhetnek ki a földönkívüli lények, hogyan töltik az idejüket, még azt is, hogy milyen a zenéjük
– mondta Jim Spencer, a könyv értékbecslője az IFL Science online portálnak, aki egy ingyenes antik értékbecslési rendezvényen feldezte fel a kötetet Angliában. – Majdnem komikusnak tűnik, de a szerző tudományosan érvel; és ki tudja, hogyan fognak megjelenni a saját gondolataink ezekről a kérdésekről mondjuk 324 év múlva.
Szóval, hogyan nézhetnek ki az idejenek minden idők egyik legizgalmasabb tudósa szerint? Nos, határozottan van kezük és lábuk. A könyv alapján „mit tudnánk kitalálni vagy elképzelni, ami olyan pontosan illeszthető a tervezési célokra, mint a kezek?" És így folytatja:
„Adjunk nekik egy Elefánt ormányt. Igaz, ezek a vadállatok bármit meg tudnak ragadni, vagy bármit eldobnak, de akár a legkisebb dolgot is felveszik a földről... De mindez semmi azoknak a kényelmeknek, amelyekhez a kéz olyan csodálatosan kapcsolódik. Azt pedig, hogy alig van lábuk, bárki kétségbe vonhatja... [hacsak] nem találták ki a repülés művészetét néhány ilyen világban." – írta.
Az írás alapján úgy tűnik, hogy az idegen világ lakói meglehetősen műveltek. Huygens csillagászoknak és mesteri navigátoroknak képzelte őket. Meg is jegyezte, hogy „különös tekintettel arra, hogy a Jupiter és a Szaturnusz milyen nagy előnyökkel rendelkezik a "vitorlázásban", hogy annyi Hold irányítja útjukat".
Emellett azt fejtegeti, hogy a földönkívüliek „nemcsak az előnyöket élvezik, hanem a társasági életből fakadó örömöket is, mint például a beszélgetést, a szerelmet, a tréfát és a látnivalókat; még ők is szeretik a zenét, mint mi, és tudnak hangszereken játszani."
A szerző arra figyelmezteti az olvasókat, hogy az élet a más bolygókon nem csupán utópisztikus vízió. Szerinte a Jupiter és a Szaturnusz lakóinak „szerencsétlenségeket, háborúkat, megpróbáltatásokat, szegénységet" kell elszenvedniük, mert „ha az emberek egész életüket zavartalan, folytonos békében élnék, a szegénységtől és a háború veszélyétől való félelem nélkül, alig élnének jobban, mint a vadállatok, ha nem ismernék és élveznék azokat az Előnyöket, amelyek örömmel és haszonnal töltik meg további életünket."
Az első kiadású könyvet, amelyet Spencer „igazán... evilágon kívüli leletként" írt le, július 5-én bocsátják árverésre a brit Hansons Library aukcióján, Staffordshire-ben.
A kötet irányára 2000–3000 brit font (ami nagyjából 900 ezer és 1,34 millió forint) között mozog.
Különös érzés fogja el az embert a könyv lapozgatása közben; a téma a jövőhöz vagy a sci-fihez tartozik, az író mégis a múltból beszél hozzánk
– kommentálta Spencer. – Azt vettem észre, hogy azóta nemcsak az űrt fedeztük fel, hanem a saját bolygónkat is.
Ahogy fogalmaz, a kötet például kizárja annak lehetőségét, hogy sokkal nagyobb állatok jelenjenek meg más bolygókon, mint a Földön, de ezt még azelőtt írták, hogy bármit is megértett volna az emberiség a dinoszauruszokról.