A most felfedezett amazonasi városok központi elterjedése több hektárt ölel fel, amelyen a Casarabe kultúra szertartásos, U-alakú építményeket, terasz- és emelvény halmokat, valamint egy huszonegy méter magas, kúpos piramisokat épített.
Régóta gyanítottuk, hogy a legbonyolultabb prekolumbiánus társadalmak a bolíviai Amazonas ezen részén alakultak ki, de bizonyítékok ott rejtőznek az erdő lombkoronája alatt, amit nehéz felfedezni
– mondta Jose Iriarte, az Exeteri Egyetem professzora a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Az egész Amazonas medencében nem találtunk hasonlót.
Hozzátette: a LIDAR rendszer épített teraszokat, egyenes mellékutakat, ellenőrző pontokkal ellátott elkerítéseket és víztározókat tárt fel. Mindössze egy mérföldnyire egymástól monumentális építmények is találhatók a területen, amelyeket több száz kilométernyi csatorna köt össze, a helyszíneket, valamint a tározókat és tavakat hosszú emelt utak kötik össze.
A települések építése idején a Llanos de Mojos közösségek az Amazonas szezonálisan elárasztott szavannáit termékeny mezőgazdasági és akvakultúrás tájakká alakították.
A most publikált tanulmány azt mutatja, hogy az őslakosok nem csak az erdős területeket kezelték, hanem párhuzamosan hoztak létre városi tájakat. A szakemberek ezzel bizonyítékot szolgáltattak a korabeli sikeres, fenntartható megélhetési stratégiákra, de egyúttal a feltáratlan kulturális-ökológiai örökségre is.
Ezek az ősi városok egy regionális településhálózat elsődleges központjai voltak, amelyeket még mindig látható, egyenes mellékutak kötöttek össze, és amelyek ezekről a helyszínekről vezettek több kilométeren keresztül a tájba
– tette hozzá Dr. Mark Robinson, az Exeteri Egyetem munkatársa. – Eredményeink megcáfolják azokat az érveket, amelyek szerint Nyugat-Amazónia gyéren lakott volt a hispánok előtti időkben.
Kiemelte: a Casarabe-kultúra nagytelepülési helyszíneinek építészeti elrendezése azt jelzi, hogy a régió lakói új társadalmi és közéleti tájat alkottak.