Új válasz született a paleontológia egyik leghosszabb ideje tartó vitájára, mégpedig hogy a dinoszauruszok meleg- vagy hidegvérűek voltak-e: attól függ.
A Nature tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a dinoszauruszok közötti hatalmas sokféleség a testhőmérsékletnek a környezeti hőmérsékleten történő szabályozásának képessége alapján is visszatükröződött.
Néhányan a modern emlősökhöz és madarakhoz hasonlóan sok kalóriát égettek el az állandó testhőmérséklet fenntartása érdekében, míg mások a külső hőmérséklettől tették függővé a mindennapjaikat.
Ahogy arra a szakemberek emlékeztettek, a dinoszaurusz név azt jelenti: „szörnyű gyík". Kezdetben a tudomány is így látta őket: a modern hüllők nagyobb változataiként, tehát hidegvérűként, amelyek nem képesek állandó testhőmérsékletet fenntartani. A későbbi bizonyítékok azonban megkérdőjelezték ezt, különösen az a felfedezés, hogy a madarak valójában dinoszauruszok, és a vita vissza-visszatért. A harmadik magyarázat alapján a nagyobb dinoszauruszoknak akkora termikus tömegük volt, hogy állandó hőmérsékletet tartottak fenn anélkül, hogy szükségük lett volna a testük felmelegítésére.
Az új tanulmány most azt a feltételezést kérdőjelezte meg, hogy a kérdésben minden dinoszauruszt egy kategóriába soroljon.
A szakemberek ugyanis bizonyítékot szolgáltattak a széleskörű eltérésekre, írja az IFL Science online portál. A tudósok felfedezték, hogy néhány dinoszaurusz az antarktiszi kör alatti területen, így hónapokig szinte sötétben élt, amivel bebizonyították, hogy bizonyos őshüllők képesek voltak az állandó testhőmérséklet fenntartására.
A meleg vérű állatokat endotermáknak is nevezik, ami azt jelenti, hogy a környezeti hőmérsékleti változások ellenére képesek saját testhőmérsékletüket előállítani. Fenntartják az állandó testhőmérsékletet 35–40 ° C között, főként metabolikus folyamatok és adaptív mechanizmusok révén, például izzadás, lihegés és hasonlók.
Zsírokat és cukrokat égetnek, hogy megemeljék testhőmérsékletüket, ami sokkal nagyobb oxigénfogyasztást igényel.
Dr. Jasmina Wiemann, a Caltech munkatársa és társszerzői rájöttek, hogy ha meg tudnák határozni, mennyi oxigénre volt szüksége a dinoszauruszoknak, akkor azzal bizonyíthatnák, hogy melegvérű állatok. Ezt a módszert ráadásul tudományos körökben is megbízhatóbbnak tartják, mint a korábbiakat, amelyek a csontok növekedési sebességét vagy izotóparányának vizsgálatát jelentették.
A szervezet oxigénfogyasztása egyfajta „hulladékot" termel, akárcsak a szén vagy a fa elégetése, amelyek egy része sötét szerves anyagként megkövesedik.
A szerzők számos állat lábcsontjait tanulmányozták, összehasonlításként pedig túlélő fajokat használtak.
A vizsgálatba bevont dinoszauruszok többsége a magas oxigénfogyasztás jeleit mutatta: köztük voltak a hüllőmedencéjűek, mint például a Triceratopsz vagy a Sztegoszaurusz, amelyek a modern hüllőkéhez hasonló oxigénfogyasztással rendelkeztek.
Másrészt az olyan dinoszauruszok, mint a T. rex és a Velociraptor sokkal nagyobb oxigénfogyasztók voltak.
Ez a szakemberek szerint azt jelentheti, hogy a hideg- és melegvérű különbségek az étrenden alapulhatnak. A csapat eredményei szerint a szauropodák, köztük a legnagyobb növényevő óriások is melegvérűek voltak.
A tanulmány azt is jelzi, hogy ugyanebben az időszakban sok nem dinoszaurusz is melegvérű lehetett,
köztük a pteroszauruszok is, amelyek komoly anyagcserét fejlesztettek ki jóval azelőtt, hogy az egekbe emelkedtek volna. A kutatók most tehát úgy gondolják, hogy a legtöbb dinoszaurusz melegvérű volt.