Különleges felfedezést tettek a Wyomingi Egyetem régészei az USA nyugati részén elhelyezkedő Wyoming államban, amely nagy részén a Sziklás-hegység hegyei találhatóak, legkeletibb része magasan fekvő síkság.
Egyértelmű bizonyítékaink vannak arra vonatkozóan, hogy a korai paleoindiánok már 12 840 évvel ezelőtt, és a korai amerikaiak körülbelül 1000 évig használták ezt a helyet
– mondta Spencer Pelton, a Wyoming Egyetem régésze a HeritageDaily online tudományos portálnak.
Ez a Platte megyei Sunrise Powars II névre hallgató lelőhelyet a legrégebbi dokumentált vörös okkerbányává teszi, és nem mellesleg valószínűleg a legrégebbi bányává egész Észak- és Dél-Amerikában.
A vörös okkert, más néven hematitot, ezt a természetes agyagföld pigmentet, amely a vas-oxid és változó mennyiségű agyag és homok keveréke, a paleoindián (az „ősi indiánok" a legutóbbi jégkorszak vége felé, a késő pleisztocénban érték el a kontinenst) társadalmak pigmentként használták szertartások során.
Ősi sírokban, rejtekhelyeken, táborokban és áldozati helyeken találták meg a síkságon, a Sziklás-hegységben és azon túl.
A Powars II lelőhely az egyetlen vörös okker kőbánya, amelyet az észak-amerikai régészeti feljegyzések azonosítottak Mexikó déli részének északi részén, és egyike annak az öt ilyen kőbánya közül, amelyeket Amerika egész területén találtak. A lelőhelyen korábban felfedezett leletek között megtalálhatók a Clovis-kultúrára utaló jelek, amelyekről azt feltételezik, hogy Észak-Amerika első lakóitól származnak, de más lövedékhegyeket, szerszámokat és kagylógyöngyöket is találtak már itt.
A Pelton által vezetett, 2017-2020-as feltárás során több ezer paleoindián műtárgyat, valamint számos jól megőrzött állatcsontot és agancsot fedeztek fel.
Az állatcsontokat és agancsokat akkoriban a vörös okker kitermeléséhez használták fel a kőbányában.
A lövedékhegyek a régió számos helyéről származnak, köztük olyan messziről, mint a texasi Edwards-fennsíkról. Ez valószínűsíti, hogy az amerikai középkontinens régészeti lelőhelyein talált vörös okker ebből a kőbányából származik.
A kőbánya státuszán túl az itt feltárt leletek az egyik legsűrűbb és legváltozatosabb szórást mutatják az Amerika korai paleoindián feljegyzésében eddig felfedezett darabok között
– mutatott rá Pelton. – A lelőhely négyzetméterenként több mint harminc kőeszközt tartalmaz, és Amerika legrégebbi vadmaradványai közül is néhányat, valamint ritka vagy egyedi leleteket.
A szakemberek szerint az eddigi bizonyítékok azt mutatják, hogy a kőbányát két időszakban használták elsődlegesen: az első, 12 840 évvel ezelőtti és több száz évig tartó időszakban az emberek nemcsak a vörös okkert bányászták csontok és agancsok segítségével, hanem fegyvereket is gyártottak és javítottak. Ezután, egy vagy több évszázados szünet után új közösségek foglalták el, akik szintén vörös okkert bányásztak itt.