Történelmi időutazás a nagy múltú koronázóvárosban, Pozsonyban
A pozsonyi óváros panorámája
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Szlovákia fővárosa ezer szállal kapcsolódik a magyar történelemhez. Először a magyar államiság megteremtése szempontjából döntő jelentőségű, Árpád fejedelem és Luitipold bajor herceg kelet-frank serege között 907-ben lezajlott csata révén került be Pozsony neve a krónikákba. De több mint két évszázadon át itt, a pozsonyi várban őrizték a Szent Koronát, a mohácsi vész után pedig Székesfehérvár helyett Pozsony lett az új koronázóváros, valamint megannyi történelmi jelentőségű országgyűlés helyszíne. A modern Pozsony, Bratislava, a Szlovák Köztársaság fővárosaként egyszerre szimbolizálja a történelmi múltat, és a dinamikusan fejlődő jelent.
A történelmi múlt és a modern jelen harmonikus egysége a Duna partján
A szlovák főváros Budapestről személygépkocsival és vonattal utazva is könnyen, két-három órán belül elérhető. A Duna illetve a Morva és a Kis-Kárpátok lankái által határolt város hosszú történelmi múltra tekint vissza. A város történelmét számos nemzet, köztük magyarok, csehek, szlovákok, németek illetve osztrákok, és más népcsoportok alakították. Pozsony az egyetlen olyan főváros, amely két szuverén állammal határos; Ausztria csak alig pár kilométerre fekszik, Magyarország államhatára pedig Oroszvárnál (Rusovce) közvetlenül határos a pozsonyi kerülettel.
410 ezer fős lakosságával Pozsony Európa legkisebb lélekszámú fővárosai közé tartozik, amelynek az agglomerációval együtt sem haladja meg a 650 ezer főt az összlakossága.
Talán ennek is köszönhető a város családias hangulata,
és a nagy metropoliszokra jellemző zavaró zsúfoltság hiánya.
Pozsony az első világháború végéig, illetve az 1920. június 4-én kihirdetett trianoni békeszerződésig a Magyar Királysághoz tartozott, 1920 után pedig Csehszlovákiához került. Amikor a náci Németország 1939 márciusában Csehszlovákiát bekebelezte a Harmadik Birodalomba, Szlovákia - német támogatással - 1939. március 14-én kikiáltotta a függetlenségét, és az új államnak Pozsony lett a fővárosa.
Az első Szlovák Köztársaság 1945-ben azonban elvesztette az önállóságát, és az 1947-es párizsi békeszerződéssel az országot ismét beolvasztották Csehszlovákiába. Az 1989-es őszi „bársonyos forradalom" nyomán Csehszlovákiában is megbukott a kommunista rendszer; december 28-án az 1968-as „prágai tavasz" ikonikus alakja, a szlovák nemzetiségű Alexander Dubcek lett a parlament elnöke, a híres ellenzéki cseh író, Václav Havel pedig az ország köztársasági elnöke.
Békés tárgyalásos folyamat eredményeként 1993. január elsejével Csehszlovákia két szuverén állammá vált szét; a második Szlovák Köztársaságnak ettől kezdve pedig ismét Pozsony lett a fővárosa. Pozsony ma Szlovákia politikai, kulturális és pénzügyi központja, amely európai viszonylatban is a kontinens egyik legmódosabb városának számít.
A 2010-es évek második felében a pozsonyi kerületet az egy főre jutó GDP alapján
az Európai Unió egyik leggazdagabb régiójaként tartották számon.
Az elmúlt másfél évtizedben a történelmi óvárost szinte teljes egészében felújították, a város keleti részén megindult nagyszabású építkezések nyomán pedig egy új, ultramodern, Manhattan-szerű városnegyed nőtt ki a földből.
Tizenegy király fejére került a korona a gótikus dóm falai között
Pozsony fő nevezetessége, a történelmi városrész felefedezéséhez nem szükséges sem gépkocsit, sem pedig tömegközlekedést igénybe venni, mert az óvárost sétálva a legegyszerűbb bejárni. Az óváros bejárását érdemes elkezdeni az öt pozsonyi Duna-híd közül a leghíresebb,
az 1975-ben átadott, és a városi polgárok által csak "ufóként" emlegetett,
hivatalos nevén a Szlovák Nemzeti Felkelés Hídjától, amely a világ harmadik legnagyobb ferde pilonos hídjának számít, és ami a Dunán átívelve a Ligetfalu nevű városrészt köti össze az óvárossal.
A valóban futurisztikus formájú híd egyetlen és 85 méter magas tartópillérének tetejére épített ovális, repülő csészealjra emlékeztető körpanormás kilátóegység-étteremből nagyszerű látvány nyílik az egész városra, a várhegytől kezdve az óvároson át a keleti városrész szélén kinövő felhőkarcolókig bezárólag.
Amikor a csehszlovák időkben megépítették a hidat, az északi partra átvezető hídszakasz miatt elbontották a történelmi zsidónegyedet és a zsinagógát, aminek ma már csak emlékoszlop és egy szép szabadtéri információs kiállítás idézi fel az emlékét.
A hídfeljáró mögül magasodik fel Pozsony egyik leghíresebb műemléke, a gótikus Szent Márton-dóm, ami a történelemi múltunk rendkívül jelentős emlékhelyének számít. A Dunához közel, az óváros szélén álló monumentális dóm a szlovák főváros legnagyobb katolikus temploma, és a Pozsonyi Főegyházmegye székesegyháza is egyben.
A Szent Márton-dóm helyén eredetileg egy kisebb, a 13. század elején román stílusban épített templom állt, aminek III. Honóriusz pápa 1221-ben kiadott bullája engedélyezte a felépítését. Az eredetileg a pozsonyi prépostság templomaként funkcionáló szentély a 14. századra már kinőtte a hívek megnövekedett tömegét, ezért több szakaszban átépítették illetve kibővítették.
Az egyterű háromhajós gótikus katedrálist 1452-ben Gergely esztergomi érsek szentelte fel, de mai méretét és formáját csak 1467 és 1487 között nyerte el, az egyik legjelentősebb magyar uralkodónak, Hunyadi Mátyásnak köszönhetően.
A főoltár feletti ezüstkoporsóban őrzik a dóm névadója, Szent Márton ereklyéit. A Szent Márton-dóm történetében az 1526-os mohácsi tragédia, illetve az ősi magyar koronázóváros, Fehérvár 1543-ban történt török kézre kerülése jelentett fordulópontot. Fehérváron utoljára 1527 novemberében tartottak királykoronázást, ekkor Habsburg I. Ferdinán fejére került a Szent Korona.
I. Ferdinánd 1563-ban bekövetkezett halála után fia, II. Miksa lépett trónra, de mivel őt már nem lehetett az időközben hódoltsági területté vált Fehérváron megkoronázni, a Szent Márton-dóm lett az új koronázótemplom, aminek emlékét mind a mai napig a torony csúcsán álló aranyozott Szent Korona hirdeti.
1563 és 1830 között összesen 11 Habsburg-házi magyar uralkodót és nyolc királynét koronáztak meg a katedrális ódon falai között,
köztük az egyik leghíresebbet, Mária Terézia királynőt,
akinek 1741-ben a pozsonyi országgyűlésen ajánlották fel a rendek „életüket és vérüket" az uralkodóház létét fenyegető porosz támadással szemben. Mária Teréziának egyébként mind a mai napig hatalmas a kultusza a királynő által egykor annyira szeretett Pozsonyban.
Mária Terézia emlékét őrzi a minden év júliusában megrendezett kosztümös koronázási menet; a látványos ünnepség rengeteg látogatót vonz Pozsonyba. De megcsodálhatjuk a királynő életnagyságú és tökéletesen élethű viaszszobrát is, a róla elnevezett patinás belvárosi cukrászda kirakatában.
Egy kis gödöllői hangulat: a Grassalkovich-palota
Ha már Mária Terézia, meg kell említeni a királynő egyik kedvelt magyar főurát, Grassalkovich Antal grófot is. A gróf nevéről idehaza alighanem a gödöllői királyi kastély jut eszébe legtöbbünknek, pedig Antal gróf Pozsonyban is építtetett egy másik, a gödöllőihez nagyon hasonló szép kastélyt,
ami napjainkban a mindenkori szlovák köztársasági elnök rezidenciájaként szolgál.
A pozsonyi palotának a gödöllőivel való hasonlatossága nem véletlen, hiszen ugyanaz az építész, Mayerhoffer András tervezte a Magyar Királyi Kamara akkori elnöke, Grassalkovich Antal megbízásából.
Az 1760-ban épült késő barokk-rokokó sítlusú kastély falai között többször megfordultak a királyi család tagjai, köztük Mária Terézia, valamint „kölcsönkért muzsikusként" a világhíres osztrák zeneszerző, Joseph Haydn is. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukásának idején Habsburg-Tescheni Frigyes főherceg volt az impozáns épület tulajdonosa, a Monarchia felbomlása után a palota viszont hosszabb időre üresen maradt.
Első alkalommal a kevéssé jó emlékű és a nácikkal kollaboráló Jozef Tiso páter, az első Szlovák Köztársaság elnöke használta rezidenciaként 1939 és 1945 között. A szocializmus évtizedei komoly károkat okoztak a patinás kastélyban, amit úttörőházként, később pedig ifjúsági szabadidőközpontként használtak. A gyönyörű műemlék teljes körű felújítására csak a rendszerváltás után került sor.
A Hodža-téren álló és elnöki palota céljára felújított épületbe először Michal Kováč költözött be államfőként, 1996-ban. A palota mint a legfőbb szlovák közjogi méltóság rezidenciája a nagyközönség számára zárt területnek számít, de a gyönyörűen gondozott kastélypark bárki által látogatható közparknak minősül.
Minden utcasarokról visszaköszön a történelem
Az óváros centrumában fekvő tágas Hviezdoslav-tér keleti oldalát a Szlovák Nemzeti Színház Monarchia-korabeli régi épülettömbje uralja. A tér egyébként a pozsonyi társasági élet központjának számít, a virágágyásokkal és fákkal díszített sétáló övezetben kiülős teraszok, kávézók és éttermek várják a vendégeket.
Az éttermek közül itt található Pozsony egyik leghíresebb, az Osztrák-Magyar Monarchia hangulatát megidéző vendéglátóipari egysége, a patinás Zylinder, ahol a szlovák és az európai gasztronómia megannyi ínyencségét lehet megkóstolni.
Ha a nemzeti színháztól balra fordulva folytatjuk az óvárosi felfedezőutunkat, hamarosan szemünk elé tárul Pozsony egyik legszebb antik épülete, a prímási palota. A 18. század végén emelt kétemeletes főúri palotát Batthyány József érsek építtette, korai klasszicizáló stílusban.
A gyönyörűen felújított ódon épület falai számos történelmi eseménynek adtak otthont, így többek között itt írták alá 1805. december 26-án, Bonaparte Napóleon austerlitzi győzelme után a pozsonyi békeszerződést. A Fő-téren (Hlavné námestie) álló régi városháza lenyűgöző épületkomplexuma több, eltérő korú épületrészből áll.
Legidősebb egysége a 14. században gótikus stílusban emelet Jakab-ház, amelynek falai között az 1430-as évek elején maga Luxemburgi Zsigmond német-római császár, illetve magyar és cseh király is megfordult. Az épülettömböt lezáró korai gót illetve barokk stílusú torony falában látható ágyúgolyót a legenda szerint Napóleon serege lőtte az épületre.
A régi városháza falai között jelenleg is az 1868-ban alapított Pozsonyi Városi Múzeum működik. Az óvárost északról az egykori várkapu-torony, a 13. század végén emelt vaskos Mihály kapu ( Michalská brána) zárja le. A zömök és rendkívül magas gótikus Mihály-kapu az egyetlen, ami megmaradt a középkori Pozsony négy várfalkapu-tornyából.
A Mihály kapu emeletein fegyverkiállítást lehet megtekinteni. Az épületet jelenleg restaurálják, de 2023-ban már ismét a régi pompájában lesz látható.
Az óváros középkori és 17-18. században emelt épületei között rengeteg teraszt, éttermet és hangulatos szórakozóhelyet találhatunk, amelyek estére mindig megtelnek vedégekkel.
A várkastély látképe koronázza meg a pozsonyi panorámát
Az óvárosban tett felfedező sétánk nem lenne teljes a Duna fölé magasodó és a szlovák főváros egyik szimbólumának számító pozsonyi vár megtekintése nélkül. Már a honfoglalás előtt is állt itt egy erődítmény, amit Braszlav pannóniai frank hűbéres herceg emeltetett. A várhegy 902-ben került magyar fennhatóság alá, amit Szent István halála után rövid időre I. Břetislav cseh fejdelem vett a birtokába.
Pozsony, vagyis Bratislava szláv-szlovák elnevezését e fejedelem nevére vezetik vissza. A vár falai között szívesen időzött a hányatott sorsú Salamon király, de a pozsonyi vár alatt gyülekezett 1189-ben I. (Barbarossa) Frigyes német-római császár keresztes serege is. Batu kán 1241-ben betört mongoljai nem tudták bevenni a jól megerősített várat, ezért bosszúból felégették a környéket. Itt, a pozsonyi vár falai között jegyezte el 1265. október 25-én Premysl Ottokár cseh király IV. Béla leányát, Kingát.
Ugyancsak itt tartották meg az első pozsonyi országgyűlést, amit Luxemburgi Zsigmond hívott össze 1402-ben. Miután Zsigmondot német-római császárrá választották, ide hívta össze a birodalmi rendi gyűlést is. Zsigmond uralkodása alatt nem csak a Magyar Királyságnak, hanem a Német-római Császárságnak is Pozsony lett a központja.
Zsigmond kezdte el a várkastély kibővítését, amit a 15. században az utódai is folytattak.
Hunyadi Mátyás szintén gyakran megfordult a vár falai között,
1491-ben pedig ugyanitt írta alá II. Ulászló magyar és cseh király valamint Habsburg Miksa a magyar történelem későbbi menete szempontjából oly jelentőssé vált Habsburg-Jagelló öröklési szerződést.
Az 1526-os mohácsi vereség után Pozsony lett a Magyar Királyság fővárosa.
1526 után egészen 1791-ig a vár délnyugati tornyában őrizték a Szent Koronát,
és a koronázási jelvényeket. Az 1550-es években a várkastélyt olasz reneszánsz stílusban építették át. A 17. század elejére leromlott állapotba került épületet Pálffy Pál nádor újította fel.
A várkastély falai között szentesítették 1723-ban a Habsburg-ház nőági örökösödését lehetővé tévő pramatica sanctiót, amelynek nyomán Mária Teréziát 1741-ben a Szent Márton-dóm falai között magyar királynővé koronázták. A királynő nagyon szerette Pozsonyt, ezért sem véletlen, hogy az ő nevéhez fűződik a vár barokk stílusú palotává való átépítése.
A nagy múltú történelmi épület sorsában az 1811-es év jelentett fordulópontot; a várkastély május 28-án szinte porig leégett. A vár eztután hosszú időre elhagyatott rommá vált. Jozef Tiso idején még a lebontása is felvetődött, de erre szerencsére nem került sor. A várat az 1960-as évekre állították helyre, napjainkra pedig gyönyörűen felújították.
A pozsonyi vár ma a Szlovák Nemzeti Múzeumhoz tartozó Történeti Múzeumnak (Historické Múzeum) ad otthont. A 2010-ben elkezdett újabb rekonstrukció nyomán sikerült a pozsonyi várat az eredeti pompájában helyreállítani, a termek korhű bútorokkal való berendezése pedig jelenleg is tart.
A híres borvidék, és a madagaszkári király, Benyovszky Móric városa
A szlovák főváros közvetlen közelében számos nagymúltú település kínál további felfedeznivalókat. A Pozsony központjától mindössze 12 kilométerre fekvő Szentgyörgy ( Svätý Jur ) Szlovákia leghíresebb borvidéke, és a Kis-Kárpátok régió második legszebb tájegysége. A római időkből származó szőlőkultúra a 13. század elejétől virágzott fel ismét a környéken, amikor 1209-ben a Szentgyörgyi és a Bazin grófi család szerzett itt birtokokat.
A tatárjárás és Ottokár cseh király pusztító betöréseit követően, a 13. század végén német telepesek vették birtokba a szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas vidéket. (A település német dominanciája egészen 1945-ig megmaradt.) Amikor 1543-ban férfiágon kihalt az ősi birtokos Szentgyörgyi és Bazin család, a mezőváros és környéke visszaszállt a koronára.
Szentgyörgy történetének alakításában különösen nagy szerepe volt a királyi zálogbirtokos Illésházyaknak.
A hatalmaskodásairó hírhedt nagyúr, Illésházy István királyi tanácsos és Liptó vármegyei főispán, erdődy gróf Pálffy Katával megkötött házassága révén a 16. század végi Magyarország egyik leghatalmasabb földbirtokosa lett.
A szentgyörgyi polgárok panaszainak hatására az udvar azonban 1598-ban szabad királyi városi rangot adott a településnek, vagyis kivonta a földesúri hatalom alól. Az ezen felbőszült Illésházy megtagadta a város átadását, ami miatt felségsértés vádjával perbe fogták, és a birtokait elkobozták.
A király porkolábjai elől Lengyelországba menekült főúr később csatlakozott Bocskai István felkeléséhez, és komoly szerepet játszott a háborúskodást lezáró 1606-os bécsi béke megkötésében. Emiatt királyi kegyelemben részesült és visszakapta a birtokait is, sőt, 1608 novemberétől ő lett a Magyar Királyság első protestáns nádora.
A település egyik meghatározó műemléke, a reneszánsz stílusú Pálffy-kastély 1609-re épült fel.
A patinás épületet gyönyörűen felújították, ami ma részben múzeumként, részben pedig messze földön híres borászatként illetve étteremként funkcionál, mint a szlovákiai borturizmus egyik leghíresebb fellegvára. A kastély alatt húzódó hatalmas téglafalas borospincét még a 15. században építették. Illésházy István gróf 1602-ben kezdte el itt ismét a bortermesztést, és igazából ekkortól vált országos hírű borvidékké Szentgyörgy.
Amikor a település 1647-ben III. Ferdinánd királytól ismét megkapta a szabad királyi város privilégiumát, ezért 4 X 480 liter szentgyörgyi borral kkellett fizetni az udvarnak, mert ezekben az időkben ez a bor volt a harmadik leghíresebb a Habsburg-birodalomban. A német telepesek új szőlőfajtákat és technológiákat honosítottak meg, amit a 19. századtól francia szőlőfajtákkal egészítettek ki.
A pincében ma egy ultramodern technikával felszerelt borászat működik,
a sok évszázados tradíciókat folytatva. A városka főutcáján a hagyomány jegyében számos más borászatot is találunk, kóstolási lehetőségekkel. Szentgyörgy valódi szabadtéri múzeumnak számít, nem csoda, hogy az egész város műmléki védelem alatt áll.
A város északnyugati végén emelkedő dombon álló Szent György plébániatemplom a 13. században épült, főhajóját a 15. században építették át gótikus stílusban. A templom falait 13-14. századi freskók díszítik, és egy fejedelmi sírt is őriz.
A főtér sarkán álló 1654-ben épült késői reneszánsz stílusú Szentháromság-templom eredetileg a pálosoké volt, de később a piaristák birtokába került. A templomhoz épített kétemeletes rendház és gimnázium falai között tanult többek között Benyovszky Móric gróf is, a 18. század híres felfedező-kalandora, későbbi madagaszkári király.
De ugyancsak Szentgyörgy szülötte a világhírű orientalista, Vámbéry Ármin és Zahlbruckner Sándor botanikus is.
(A cikk megírását a Slovakia Travel - Szlovák Turisztikai Képviselet támogatta.)
origo.hu
Magyar Péter megfenyegette a gyermekotthon vezetőjét: „Ennek k…rva nagy következményei lesznek”
origo.hu
Miss Universe: nem kímélik a győztes nőt
borsonline.hu
Szirénára riadtak fel az éjszaka közepén a lakók Budapestnél, nagy baj történt
mandiner.hu
Valami készül: sorra zárnak be a nagykövetségek Kijevben
metropol.hu
Teljesen elképedtek a rajongók: ilyen okosan beszélnek már Rúzsa Magdi gyermekei
hirtv.hu
Magyar Péter: Ennek k…rva nagy következményei lesznek, ebből elég volt
origo.hu
Mutatjuk, hol kell előkészíteni a hólapátot, több centi hó is eshet
nemzetisport.hu
Csütörtöki sportműsor: a Szeged és a Veszprém is meccset játszik a kézi BL-ben
origo.hu
Látványos felvétel, így törtek össze az autók az M6-oson a brutális tömegbalesetben - videó
origo.hu
Kerek fenék, csodamellek: felfedezésre vár a bombázó röpis
origo.hu
Döntő lépésre szánta el magát Putyin
origo.hu
